Erdély
szülötte vagyok, onnan való, ahol az emberek mindig felfelé néznek és felfelé
törnek, ahol vállalják és vallják a hit, az emberség és a magyarság belső lelki
parancsát.
Csepelen és Ózdon
nevelkedtem, iskolai tanulmányaimat itt kezdtem. Ma is szeretettel gondolok
vissza volt elsős csepeli tanító nénimre, Schmidt Katalinra, aki elindított azon
a hosszú úton, amelyet azóta is járok - a különböző iskolák hol meredek, hol
árnyasan szép, hol teremtően gazdag, hol kissé rögös útját.
Az érettségi után az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv és irodalom - történelem szakos
középiskolai tanári diplomát szereztem. A diplomamunkám témáját a különösen
gondolkodó Kemény Zsigmond munkássága adta.
Nagy Miklós professzor, majd később
Czine
Mihály professzor nyitották rá a szemem a határainkon túli magyar
irodalomra; Czine tanár úr éreztette meg velem
Erdély varázsát, hívó
szavát. Így a személyes sors és a tudományos kutatás észrevétlenül is
találkozott. Bölcsészdoktori disszertációm témája A Kemény Zsigmond-i eszmék
továbbélése a romániai magyar irodalomban lett; 1986 tavaszán cum laude
minősítéssel avattak
bölcsészdoktorrá. Filológiai kutatómunkám ezen a területen folyamatos; ennek
köszönhettem a Kriterion Könyvkiadó támogatását, Kós
Károly fentről bíztató tekintetét, Székely János
korrekt barátságát.
A diplomám megszerzése után mindvégig tanítottam mindkét
szakomat; 1977-től 2006-ig az ózdi Bródy Imre
Középiskola tanára voltam.
Változó, átalakuló világunkban, amikor az értékek kezdtek
egyre bátrabban megmutatkozni, amikor a rendszer változást ígért - az 1987/88-as
tanévtől -, sikerrel pályáztam meg az iskola igazgatói állását.
Nehéz,
de szép esztendők voltak, hisz' a mindennapi gyakorlatban, fiatalok között
élhettem meg a történelem sorsfordulatait. Igazgatóként olyan iskolát kívántam
"megépíteni", amely az emberséget és a tudást tartja szem előtt, amelyben a
nevelés és az oktatás egyenrangú feladat; olyan iskolát, amelyre büszkék a
diákok, tanárok, szülők egyaránt. Olyan iskolát, ahol hitele és rangja van az
adott szónak, a becsületnek, a munkának, ahol az érettségi vizsgához szükséges
általános műveltség elsajátítása mellett az idegen nyelvek és a szakmai
informatikai képzés adja meg az oktatás sajátosságát. Ezen munkálkodtam -
hiszem, hogy nem eredménytelenül - 1996 nyaráig. Ekkor - miután úgy
éreztem, hogy célkitűzéseim egyre nagyobb ellenállásba ütköznek, s a nemes
küzdelem olykor méltánytalan csatározássá nemtelenedik - önként felálltam az
igazgatói székből, és az iskola tanáraként a katedráról, az Országos Szakértői
Névjegyzék és az Országos Vizsgáztatási Névjegyzék tagjaként, gyakorló
tantárgyi szakértőként és érettségi elnökként vallottam és hirdettem a fent említett értékek fontosságát, pedagógiai
elképzeléseimet.
Az 1993-ban az Országos Pedagógiai Konferencián életre hívott
Székely János Pedagógus Társas Kör
elnökeként a mai napig is kiállok a pozitív életszemléletért, a vállalt élet méltóságáért, a
Kárpát-medence magyarságának összetartozásáért.
2006-ban fejeztem be
iskolához kötött pedagógiai pályafutásomat, és azóta az internet segítségével (http://szjptk.iif.hu/toronyor.htm) vallom
és hirdetem továbbra is mindazt, amiért és aminek szellemében eddig is éltem és
munkálkodtam: a vállalt élet méltóságát.