KÖRÜLRAGYOGTA ŐKET...

Már az ősz beálltával hamarabb sötétedik. Ez az időszak fizikálisan is kívánja a fényt, a világosságot. Én most a lelki világosságra, az égi fényre való vágyakozás érzését szeretném gondolataimmal felébreszteni. Az advent és karácsony idejére ünnepi fények gyúlnak a családi hajlékokban, az ablakokban, az udvarokban. Ékes adventi koszorúk, karácsonyfák fénye idézi, segíti, javítja az ünnep hangulatát. Tudatosan fogalmaztam így, hogy javítja, mert az ember rácsodálkozik, gyönyörködik e fények áradatában, de a legtöbbször mégis hiányérzetünk van. Nem teljes a kép, nem tökéletes minden. Ez az, ami odairányítja figyelmünket a lelki értékekre, a lélekben való megvilágosodásra, az égi fény erejére.

A sötétben felvillanó fények, a sötétséget oszlató fények nagyon jól mutatják azt a kontrasztot, ellentétet, ami a sötétség és a világosság között van. A fényképezés tudományában ez a kontraszt kifejezés a világos és sötét részek közötti fényesség arányát is jelenti. Az alábbi néhány sorral azt kívánom, hogy vizsgáljuk meg egy kicsit a mi világunkat és a mi saját életünket. Mi a sötét, mi az, ami világos, és milyen a fényesség aránya?

Az életnek, benne a mi világunknak is van sötét oldala, általában azt nevezzük annak, ami rossz. Rossz nekünk, környezetünknek, szeretteinknek, népünknek, nemzetünknek és a teremtett világnak. Rossz az, ami bizonytalan, ami veszélyt rejt, ami nem enged tisztán látni, ami félelmet kelt. Ilyen a sötétség. A sötétben bizonytalan minden lépésünk, nem tudjuk hova lépünk, sötétben veszélyes útra kelni, elindulni. A sötét nem engedi látni, hogy a következő lépésnek, döntésnek mi lesz az eredménye, a következménye. A sötétben nem csak a gyermekek félnek, a felnőtt ember élete is nagyon kiszolgáltatott. Ha csak lehet, oszlassuk el a fizikai sötétséget, mert az kihat a lélekben lévő sötétség és világosság arányára is. Az élet sötét oldalán munkálkodnak a gonosz erők: az erőszak, a rosszindulat, a félelemkeltés, az ellenségeskedés. Az élet sötét oldalának látjuk azt is, amikor a fájdalom, a szomorúság, a betegség, a gyász tesz próbára bennünket. Különösen rossz érzés ezekkel a sötét dolgokkal szembesülni az ünnep idejében. De van ezekből kiút, mert egy égi hatalom, a mindenható Isten mindig gondoskodik a remény sugaráról. Bizony jól érezzük, hogy ez mindig olyan, mintha kisebb arányban lenne jelen az életünkben, mint a sötét. A remény sugara hasonlít egy kicsit ahhoz, amikor a sötét szoba ajtaja csak résnyire van nyitva. Ott szűrődik be az a fény, ami növelhető, ami az ajtó kitárásával felerősíthető. A szívünket is ki tudjuk tárni, hogy oda több fény jusson, ami eloszlatja a sötétséget.

Engedjük, hogy Isten szavának fénye beragyogja ünnepünket és életünket, úgy, amint meg van írva Lukács evangéliumának második részében, a nyolcadik verstől ekképpen:

„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”

A pásztorok munkában voltak. Őrizték a nyájat. A rájuk bízottakat. Ez a feladat, ez a szolgálat mindnyájunknak adatik. Őrizni a ránk bízottakat. De sok sötét erőtől kell őket, és még magunkat is megvédenünk. Adjon Isten hozzá bölcsességet, hogy minden rossztól és gonosztól óvni tudjuk életünket. Mindennapi imádságunkban ezt így kérjük: "Szabadíts meg minket a gonosztól!"

A pásztorokat körül ragyogta az Úr dicsősége, ami először nagy félelmet keltett bennük. Miért? Mert ez a fény nem csak abban segítségünk, hogy eloszlatja a sötétet, hanem abban is, hogy rávilágítson a mi hibáinkra, bűneinkre, mulasztásainkra, gyarlóságainkra. Ezekkel szembesülni, ezeket beismerni, ezekért bocsánatot kérni, valljuk meg, hogy sokszor félünk tőle. Bárcsak az ünnep fénye eloszlatná félelmeinket is! És a sötétségből lenne világosság, a félelemből pedig öröm! Ne féljetek, nagy örömet hirdetek, ami az egész nép öröme lesz. Vannak személyes örömeink, amik ünnepi fényt ragyognak szívünkbe, életünkbe vagy családi közösségeinkbe. Krisztus születésének örömhíre egy egész nép öröme lehet.

Máté evangéliumában olvassuk, Jézus mondja: „A nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát, és akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad.” Az Isten üdvözítő, szabadító hatalmát hirdető karácsony ünnepe a földre jött, megszületett Krisztus fényét ragyogja felénk. Ez a fény nem olyan, mint a felvillanó, a sötéttel játszó fények, nem olyan, amit az ünnep után eloltanak vagy leszerelnek. Ez a fény az örök élet fényét ragyogja felénk. Legyen ez a remény sugarává a gyász sötétjében járók életében! Legyen az öröm fényévé az ünnepet szentelők szívében!

Így kívánok Istentől megáldott, békés, boldog ünnepeket és egészségben, reménységben gazdag újesztendőt!

/Bundzik Attila lelkipásztor/