Szabédi László*

KÜLÖN KERÉK

 Mikor születtem, kész volt a világ;

tudásomnak volt híja, nem az égnek,

tudatlanságom láttatott hibát

Ott is, hol lelkesedtek már a vének.

Soká hitette velem valami,

hogy küldetés az én megszületésem:

az ó világon kijavítani,

ami rosszul van, vagy nincs jól egészen.

Sokáig ünnepeltem úgy magam

– táplálta büszkeségemet alázat –

mint alkatrészt, melyre szüksége van

a mindenséget összetartó váznak.

Országokat bejártam; otthon is

– látszatra tétlen – ott se ültem resten,

betűk világába merülve is

a helyemet, a helyemet kerestem!

Hiába. Ép, egész, tökéletes

a pokol is, a föld is és az ég is.

Hadd járjon a világ! Fölösleges

külön kerékként elkeringek én is.

*Hivatkozás a Székely János: Helyzetünk a világban című esszében