Pünkösd szép ünnepe

 (pünkösdi hagyományok nyomában)

Szépemlékű mezővári nagymamám úgy tartotta, hogy a pünkösd szerény ünnep. A kamrában tárolt élelmiszerkészlet ekkorra már igencsak megcsappant. Tőle hallottam azt a mondást is, hogy "karácsony kalácsból, húsvét sonkából, pünkösd forgácsból". Mert pünkösdre általában már csak az maradt, ami húsvét óta nem fogyott el. Erre a napra, a pünkösdvasárnapi ebédre tartogatta viszont a kakast. Pünkösdre ugyanis már mind kikeltek a kiscsibék, több kotlóst meg nem ültetett. Az ünnepi ebéd pedig mindig az a peckes, baromfiudvart uraló tarajosból készült tejfeles, nokedlis felséges finomság volt, melynek ízére gondolva mindig a gyermekkorom egy kis szeletkéje jelenik meg...

Pünkösd hagyományosan a bálok időszaka is volt, az udvarlás ideje is. Szülőfalum utcáján csoportokba verődtünk leánypajtásaimmal, ki az ünneplőruháját mutogatva, ki a fiúk előtt kelletve magát, így sétálgattunk végig vasárnap délután a főutcán késő délutánig. Mert este már várt bennünket a táncmulatság, amit ki nem hagytunk volna semmi pénzért. Ezt követően aztán hetekig beszédtéma volt, ki kit kísért haza a mulatság után.

De nemcsak az én szülőfalumban báloztak, a szomszédos Guton például pünkösdöltek. Az ünnepkörhöz kapcsolódó szokások felelevenítése mellett a vigasságoké volt a főszerep. Egy alkalommal én is részese lehettem a rendezvénynek, és nagyon élveztem. Bevallom, elsősorban a kíváncsiság hajtott oda, hiszen a pünkösdi király és királynéválasztás azért igen érdekelt, meg hát sose lehet tudni... A pünkösdi király különböző ügyességi versenyeken való szerepléssel érdemelte ki a címet. Ez kiváltságokkal is felruházta, például ingyen ihatott a helyi kocsmában. A pünkösdi királyné pedig az lehetett, akit bármennyire próbáltak megnevettetni pajtásai, végig komoly tudott maradni. A megválasztott pünkösdi párt aztán lóra ültették és énekelve kísérték végig a falu főutcáján.

A református egyház hagyományosan pünkösdhöz köti a fiatalok konfirmációját. Ekkor járulnak az ifjú konfirmandusok a gyülekezetük tagjai elé, hogy hitet tegyenek vallásukról, egyházuk teljes jogú tagjaivá váljanak.

Jó elnosztalgiázni a régi dolgokon, különösen azoknak, akik egykoron faluról kerültek a városba. Sajnálom, hogy az Ungváron felcseperedett csemetéim ezekből a régi hagyományokból már teljesen kimaradnak. És bizony még meg is mosolyogják "öreganyjukat", ha ezeket a régi szokásokat emlegeti. A techno, a számítógép és a diszkó világában a pünkösdi bálok deli királyai és királynői már lassan archaizmussá válnak...

Pünkösd napjának legelterjedtebb hagyománya a pünkösdi király választás, a pünkösdi királyné járás. A pünkösdi király lóversenyen vagy egyéb ügyességi versenyen való szerepléssel érdemelhette ki a pünkösdi király címet. Ez kiváltságokra is feljogosította, például ingyen ihatott a kocsmában, kisebb vétségekért nem büntették. A pünkösdölés néprajzkutatóink szerint az Alföldön és Észak-Kelet Magyarországon élt élő hagyományként a legtovább. A kárpátaljai Guti Pünkösdi Játékoknak köszönhetően ma újból megismerhetjük e régi szép szokást.

A pünkösdi királynéról ma már az utca embere keveset tud. Ő többnyire öltözetével vált ki a többiek közül. Pünkösd másnapján sok helyen a fiatalok lakodalmas menethez hasonlóan öltöztek be menyasszonynak, vőlegénynek, vőfélynek, és előfordult, hogy nem is választottak megkülönböztetett szereplőt. A pünkösdi királyné járás főleg a dunántúli területeken terjedt el. Néhány lány egy kisebbet kísért házról házra. Ő volt a pünkösdi királynő. Fehér ruhába öltözött, fejét virágkoszorú díszítette, föléje kendőt feszített a négy kísérője. Minden háznál megkérdezték: "Szabad-e a királykisasszonyt bemutatni?" Mire a legtöbbször engedélyt kaptak. Ekkor a szoba előtti pitvarban vagy az udvaron négyszög alakba álltak, s a királynét középre állították. Négy sarkánál fogva a kendőt fölé tartották és énekelték:

„Elhozta Isten piros pünkösd napját,

 Mink is meghordozzuk királykisasszonykát.

 Nem anyától lettem, rózsafán termettem,

 Piros pünkösd napján hajnalban születtem.”

 Az ének után a kislányt karon fogva magasra emelték és azt mondták:

„ekkora legyen a kenderje”.

 Néhol bábut hordtak a pünkösdölők. A házaknál számos jókívánság hangzott el – legtöbbször magasra növő kendert kívántak –, ezért adományokat kaptak.

Dédszüleink korában ez az alkalom volt igen sok helyen a legényavatás ideje. Ilyenkor a legényjelöltek keresztapát választottak maguknak, akik legénnyé avatták őket. A legényavatás természetesen áldomással, mulatással járt.

Pünkösd hagyományosan a bálok időszaka, így az udvarlás ideje is. Falvaink egy részében ezen a napon ma is zöld ágakat tűznek a házakra, kerítésekre, istállókra. Ez ma már "egyszerűen" az ünnepet jelzi. Jól tudjuk: a korábbi nemzedékek úgy hitték, hogy ez elűzi a gonoszt. A népi hiedelem szerint pünkösdvasárnap reggel látni lehetett a napban, ahogy Mária ringatja a kisfiát. A gyerekeket korán

ébresztették, hogy megnézhessék, hogyan ring a nap.

/Fedák Anita/

 ***

Valójában ezt látjuk viszont --ezért zarándokol el többezer ember évente Székelyföldre-- a csíksomlyói nyeregtetői napfelkeltében, a „Babba-Máriában” is.

***

Ugyanakkor a mai modern ember számára a pünkösd már teljesen mást jelent. Egyházi üzenetét, népi hagyományait is másképp éli meg a Kárpát-medence lakossága.

De mindenképp megáll a hétköznapi munkában így a tavasz derekán legalább két napra - ahogy ma használja a szófordulat: ”egy hosszú hétvégére” -, hogy pihenjen, kikapcsolódjon. A keresztény hitben nevelkedett többség örvendező lélekkel köszönti az  egymásra találást, az összetartozást. A feltámadás örök hitében  reménykedve, ezáltal testben és lélekben megerősödve  várja  a lassan beköszöntő megérdemelt új termést, a lélekkel kitöltetett, vállalható és emberhez méltó életet.

Ennek jegyében kívánjuk jó Balassi Bálintunk emlékét is megidézve  „áldott szép pünkösdnek gyönyörű idejét”!

/A Szerkesztők/