Székely János

AKI VAGYOK

Ígért az élet sok mindent nekem.

Ahány tehetség, mind ölembe szórta.

Volt úgy, hogy bármivé lehettem volna,

Ha ráadom konok gyerekfejem.

Te, kinek burkod érdesen ragyog:

Mag-állapot és eljövendő érés,

Mindenné-válhatás, mindent-ígérés,

Tebenned voltam én a legnagyobb.

Pedig még zöld és senki-semmi voltam,

De olyan ponton állottam, ahonnan

Mindenfelé visz ösvény és csapás.

Ma már beértem, s lettem, aki lettem,

De gúnnyal int a megtett út megettem,

Hogy nem lehetnék immár semmi más.