EGY KATOLIKUS A MIGRÁCIÓRÓL

Dávid Katalin

művészettörténész előadása

a Pázmány Péter Tudományegyetemen

A Szent István Társulat havi rendszerességgel megtartott esti rendezvénysorozatának keretében 2017. október 30-án Dávid Katalin Széchenyi- és Stephanus-díjas művészettörténész tartott előadást „Egy katolikus a migrációról” címmel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán.

Bevezetőjében a művészettörténész emlékeztetett rá: az utóbbi időben gyűlölködő gyalázkodás indult meg a pápa ellen a menekültkérdésben hangoztatott álláspontja miatt.

Dávid Katalin hozzátette, a pápa ebben a témában az erkölcs fő törvénye – Szeresd felebarátodat! – tükrében beszél, és világos az álláspontja a menekültkérdésben. Akik támadják, azok kiragadják egy-egy mondatát, ajánlását, amelyek kivétel nélkül a menekülők befogadásának szükségességéről szólnak; ám arról már nem írnak, amikor különbséget tesz az ide érkezők között, tehát a menekülő és a bevándorló között. Emellett a befogadott menekülőnek is kötelességévé teszi a befogadó ország törvényeinek betartását. Nem az ide érkező menekültet említi, hanem hangsúlyosan a befogadott menekültet.

 A pápa szóhasználatában a befogadás nem letelepítést jelent, mert akkor cselekszünk helyesen, ha megteszünk mindent, hogy az otthonukat elhagyni kényszerülők majd visszatérhessenek hazájukba, amit kénytelenek voltak elhagyni. Sokszor hangoztatja a katolikus egyházfő, hogy félelmünk ne legyen erősebb, mint a szeretetünk, de ha vigyázatlanok vagyunk, ami azt jelenti, hogy több embert fogadunk be, mint amennyit integrálni tudunk, azért nagyon komoly politikai árat kell fizetnie a társadalomnak.

 Az előadó idézett Ferenc pápa több nyilatkozatából is. A pápa már 2013-ban így fogalmazott: „Teremtsenek jobb gazdasági feltételeket azokban az országokban, amelyek lakói tömegesen kivándorolnak, hogy az emigráció ne legyen az egyetlen választási lehetősége annak, aki békére, igazságosságra, biztonságra és emberi méltósága teljes tiszteletben tartására vágyik.” Három évvel később, 2016-ban pedig a kérdésre, hogy be tud-e fogadni Európa ilyen tömérdek bevándorlót, azt válaszolta: „Jogos és felelősségteljes kérdés, mert nem lehet esztelenül kitárni a kapukat. De az alapvető kérdés az, hogy miért van manapság ilyen sok migráns?”

 Dávid Katalin föltette a kérdést: kik a rászorultak, kik a menekülők, kik a bajbajutottak? Ez morális tekintetben kulcskérdése a történéseknek. A művészettörténész felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy a háború, az üldözés, a nyomor elől menekülők között alig vannak arab keresztények. Nem arról van szó, hogy többet érne egy bajba jutott keresztény, mint egy muszlim, de vajon ők hová lettek? Csupán egy-két olyan közösségről tudunk, akik helyben maradhattak, miközben az elmenekült, elbujdosott, gyerekeik életét menteni kényszerülő, az Iszlám Állam hatalma alá került ezrekről szinte semmit sem tudunk.

 A művészettörténész felidézte Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita közel-keleti útját, aki a magyar hívek pénzbeli ajándékát juttatta el személyesen az egyik kis szíriai falu, Al-Dmeine al-Sarqije keresztény közösségének, hogy újraépíthessék lerombolt templomukat.

 Dávid Katalin elmondta, nem érti, hogy azok a muszlimok, akik a háború, szegénység, kilátástalan jövő elől menekülnek, miért Európába jöttek? Szomszédságukban saját hittestvéreik uralnak a mi számunkra szinte elképzelhetetlen gazdagságot, millióknak jövőt, munkalehetőséget, otthont teremtő lehetőségeket. Az indulat, az ebből adódó erő és elszántság, ami Európába hozta őket, vállalva az életveszélyes utat a tengeren, miért nem az arab világon belül tört utat számukra?

 "Mennyivel egyszerűbb és célravezetőbb volna ez – tette hozzá az előadó. – Az arab államok némán nézik végig menekülő testvéreik távozását. Ez nagyon komoly morális ítélet az arab államok felett. Vagy talán tudatosan szervezték ezt az átáradást Európába?"

 Dávid Katalin egyúttal emlékeztetett rá: néhány ével ezelőtt az Iszlám Állam egy térképet tett közzé, amely azt mutatta be, szerintük rövidesen mely területek tartoznak majd az iszlám fennhatósága alá. A térkép szerint Európa egy részére is ez vár, mely területeknek Magyarország a nyugati határa, tehát mi átkerülünk az iszlámhoz. A térkép megjelenése után indult meg Európa felé az áradás. Az iszlám terroristák pedig nyilatkoztak: szerintük a térkép realizálásához nincs szükség fegyverekre, megszálló hadseregre, elegendő lesz „menekülőkkel” elárasztani Európát. És ezzel az iszlám gyökeret ver egy olyan kontinensen, amely már úgyis feladta erkölcsi, vallási és ezzel kultúrájának és történelmének alapjait. Tudatos hatalmi törekvések indították el a tömegeket felénk, és nagyon kiszámítottan, megfontoltan szervezték meg útjukat. Vajon ezért némák az arab államok?

 A művészettörténész arra is felhívta a figyelmet, hogy a menekültek többsége nem a mélyszegénységben élt hazájában. 2015 őszén sokan érkeztek hozzánk taxival, buszokkal. S amint felvették a bankautomatákból a pénzüket, azonnal megsemmisítették irataikat. Ők azok, akik zömében a zöldhatáron jöttek Európába – így hozzánk is –, mert nem akartak a regisztráción keresztülmenni, és ők tiltakoztak – emberi jogaikra hivatkozva – leghangosabban az ujjlenyomat vétele ellen. Kiknek kell ettől félnie? Csak nem eleve illegális dologra készültek? Mert akkor érthető, hogy nem akarnak azonosíthatóak lenni.

 Dávid Katalinnak a jelenlegi helyzetben Jézus szavai jutnak eszébe: „Legyetek szelídek, mint a galambok, és okosak, mint a kígyók.” Ezt a két magatartást itt és most csak az tudja realizálni, aki mélységében átlátja a történéseket, minden információ birtokában van – ugyanakkor jelenleg alulinformáltak vagyunk –, rendelkezik elképzeléssel Európa jövőjéről és legfőképpen rendelkezik felelősségérzettel.

 A drámai kérdés, amire feleletet kell adni: az ide érkezett és folyamatosan érkező milliókat el tudja-e helyezni, és megélhetésüket biztosítani tudja-e a kontinens? Úgy látszik, hogy Európa ma már nem akar, nem képes, nem mer határozott lépéseket tenni. Magyar részről megtették, amit kell, „de biztonságos egy olyan házban élni, amely körül a többi ház ég?” – zárta ezzel a nem túl megnyugtató kérdéssel előadását a Széchenyi- és Stephanus-díjas művészettörténész.

/Bodnár Dániel/