Wass Albert

A bujdosó imája

Uram, ki fönt az égben

lakozol a fényességben,

gyújtsd föl szent tüzedet

az emberek szívében.

Az emberek agyára

áraszd el bölcsességed.

Értsék meg valahára

mi végből van az élet.

Arasznyi kis idő csak,

mely ajtódig vezet.

De előre csak a jó visz,

a gonosz vissza vet.

Legyen megint az ember

képedre alkotott!

Utálja meg már egyszer

mit maga alkotott.

Romlandó kincsekért

ne törje magát senki.

Igyekezzék helyettök

jobb kincseket szerezni.

Jó tettek nyugalmát.

Derűt és békességet.

Mit el nem fúj az orkán

s rontó tűz meg nem éget.

Gőgből és gyűlöletből

mindent, mit föltalált:

vedd ki Uram kezéből

a keserű pohárt.

Rémségek éjszakáját

váltsad föl virradatra.

Az emberi világot

szebbre és igazabbra.

Hogy törvények közt az első

a szeretet legyen.

Üljön jóindulat

a kormányszékeken.

Az igazság előtt

hajoljon meg a fegyver

s élhessen szabadon

e földön minden ember.

És legyen egy akol.

És egy legyen a pásztor.

Növelj pásztorbotot

virágzó rózsafából.

S ha mindeneket szépen

elrendeztél ekképpen:

a népek közt, Uram

nekem is van egy népem.

Ha érdemét kegyednek

a szenvedéssel méred,

úgy egynek sincsen annyi

szent jussa, mint e népnek.

Mások bunéért is

őt verte ostorod.

Sok súlyos nagy keresztet

szó nélkül hordozott.

Legjobb fiait vitte

mindég a Golgotára

s jótettének soha,

csak bűnének volt ára.

Uram, adj békességet

a Kárpátok között!

Sehol még földet annyi

könny s vér nem öntözött.

Sehol még annyi színes

nagy álom nem fakadt

s árvábbak prófétáid

sehol sem voltanak.

Sehol annyi virág

és sehol annyi bánat.

Szeresd jobban, Uram,

az én szegény hazámat!

Bár megtagadta tőlem

a békét s kenyeret:

engem sújtasz, Uram,

amikor őt vered.

Mert népem. Fajtám. Vérem!

Fájdalma bennem ég!

Szánd meg Uram Isten

Attila nemzetét.

Adj békés aratást

sok vérvetés nyomán.

Nyugodjék meg kezed

gondverte otthonán.

S ha áldásod e földön

elért kicsinyt, nagyot:

jussak eszedbe én is,

ki bujdosó vagyok.

A Kárpátok alatt,

ahol apáim éltek,

rendelj ki nekem is

egy csöndes menedéket.

Csak akkora legyen, hogy

elférjek én s a béke.

Nézzen az ablakom

patakra, fára, rétre.

Kenyér mellé naponta

jusson egy szál virág

s láthassam, amint Téged

dicsér egy új világ...

Uram, ki fönt az égben

lakozol fényességben,

hallgasd meg kegyesen,

hallgasd meg könyörgésem.