Csiha Kálmán

TÉLI MÉHEK BALLADÁJA

 Őszben születtek, télben élnek,

Bölcsőjük könnyes, sáros ősz,

S meghalnak, mikor a telen

Az új tavasznak, száz virága győz.

Életük tél, elrejtve mélyen

Bús, könnyes ősz és hős tavasz között,

S meghalnak, mikor a telen

Az első virágfej kiütközött.

De addig, dacolva faggyal, hóval, jéggel,

Őrzik a kaptárt és az életet!

S dalolnak téli fürtben függve

Akácmezőkről zúgó éneket.

Mit sose láttak, híven tovább adják

Ápolva petét, álcát, bábokat,

S mint őrállók a hűvös éjszakában:

Tavaszt hirdetnek s élő álmokat.

Nincs hatalom, mi összetörje őket,

Élnek a hulló, néma hó alatt,

S míg felettük énekel a halál

A téli fürtből új család szakad.

A dalos nyárt, a könnyű életet

Jól tudják, talán soha meg nem érik.

De szitálva hulló, néma hó alatt

Mint hű őrállók, kitartanak végig.

 *

Ha őszben születtél, s csak tavaszig élsz el,

S üres, kietlen téli életed,

Hű társam, testvér, tanulj hősen élni:

Nézd és kövesd a téli méheket!