Csiha Kálmán
TÉLI MÉHEK BALLADÁJA
Őszben születtek, télben
élnek,
Bölcsőjük könnyes, sáros ősz,
S meghalnak, mikor a telen
Az új tavasznak, száz virága
győz.
Életük tél, elrejtve mélyen
Bús, könnyes ősz és hős tavasz
között,
S meghalnak, mikor a telen
Az első virágfej kiütközött.
De addig, dacolva faggyal,
hóval, jéggel,
Őrzik a kaptárt és az életet!
S dalolnak téli fürtben függve
Akácmezőkről zúgó éneket.
Mit sose láttak, híven tovább
adják
Ápolva petét, álcát, bábokat,
S mint őrállók a hűvös
éjszakában:
Tavaszt hirdetnek s élő
álmokat.
Nincs hatalom, mi összetörje
őket,
Élnek a hulló, néma hó alatt,
S míg felettük énekel a halál
A téli fürtből új család
szakad.
A dalos nyárt, a könnyű életet
Jól tudják, talán soha meg nem
érik.
De szitálva hulló, néma hó
alatt
Mint hű őrállók, kitartanak
végig.
*
Ha őszben születtél, s csak
tavaszig élsz el,
S üres, kietlen téli életed,
Hű társam, testvér, tanulj
hősen élni:
Nézd és kövesd a téli méheket!