JUBILEUM

„... mélységes mély a múltnak kútja...” - olvashatjuk Thomas Mann-nál.

Az emlékezés, az emberi értelem, érzelem egyik legnagyobb adománya. Amíg emlékezünk, addig van múltunk, jelenünk, de a jövőnk is az emlékezetből épül. Életünk, családunk, nemzetünk, az emberiség emberi mivolta, isteni arca abban mutatkozik meg, ahogyan emlékezik a múltjára: a tegnapra, az elmúlt évre, évekre, századokra, ezredekre egyaránt. Az emlékek megidézése, illő tisztelettel való felelevenítése adja az ünnepeinket.

Nos, az idei karácsonyon Újságunk is ünnepel, jubilál. Folyóiratunk ugyan  a 15. évfolyamát tudja maga mögött, de ahhoz hogy elindulhasson 2009 karácsonyán, kellett az 1993 őszén bizakodó hittel megalakuló Székely János Pedagógus Társas Kör.

Olvasóink talán nem is tudják, hogy azon az őszi Mihály-napon - immár harminc esztendeje - néhányan, a bátrak szövetkeztek a nevelés, az oktatás rendszerváltoztatására.

Idézzük meg az akkor megfogalmazott célt, amiben hittünk, hiszünk a mai napig is.

A Társas Kör tiszteletbeli elnökségét örömmel vállalta Prof. Dr. Czine Mihály, Széchenyi-díjas akadémikus. A névadónk a Marosvásárhelyen élt és alkotott drámaíró, költő, filozófus Székely János lett.

Tehát idézzünk néhány gondolatot a 30 évvel ezelőtt megfogalmazott credónkból:

„1993. szeptember 29-én összeállottunk néhányan – megszállottai az emberformálásnak – azzal a hittel és szándékkal, hogy diákjainkat – immár közösségi elhatározással – a Székely János-i alapeszme szellemében neveljük. Hirdetjük a vállalt élet méltóságát, a pozitív életszemléletet, a minden körülmények között megtartó hitet és erőt, az emberhez egyedül méltó etikus magatartást.

Hisszük és valljuk, hogy csak ebben a szellemben lehet és szabad élni. Elkötelezett célunk e szellemben nevelni gyermekeinket, a jövő magyarságát. Feladatunknak érezzük e szellemiség megismertetését a magyar pedagógus társadalommal. Mi néhányan életre hívtuk a Társas Kört, de keressük mindazokat az eszmetársakat, akik vallják és vállalják ezen nemes eszméket a jövő nemzedékéért való szolgálatban.

Társas Körünkbe várjuk azon kollégákat, akik felismerték, felismerik önmagukban a Székely János-i hitvallást:

 „Mert életemben mindig megvetettem

A rongyokat, akik feltalálva sorsuk,

Kapálóztak s lázadtak ellene.

Az méltó csak az emberhez, ha már

Felismerte egyetlen fátumát,

(Amely övé csupán és senki másé),

Hogy elvállalja, és elébe menjen.”

/Székely János: Dózsa/”

Reménnyel teljes, bizakodó esztendők voltak. Azok a Kollégák jöttek, akik a legfontosabbnak a tudományuk és a gyermekek szeretetét tartották. Nem a javadalom, hanem az emberformálás volt a cél. Az ismeretek tárházának bővítése és szeretettel való átadása.

Ez a megerősödött eszme hívta életre a Társas Kör folyóiratát, a Toronyőrt, amely kezdettől vállalta a konzervatív, keresztény/keresztyén eszmeiséget, azt, hogy az iskolán túl minden nyitott lelkű emberrel szívesen osztjuk meg az általunk (erős szűrővel) fontosnak tartott ismereteket.

„Mi, a Czine Mihály Pedagógus Műhely tagjai, hisszük és valljuk, hogy a jó pedagógus nem csupán a tudásával és pedagógiai felkészültségével, de az életével, a megjelenésével, a tartásával, a szólásával vagy éppen a hallgatásával is tanít és nevel; fogódzót ad, irányt mutat mindenkori diákjainak, rajtuk keresztül azok szüleinek, szélesebb környezetének.

Igen, szélesebb környezetének is, ha el tudja azt érni. Nos, mai világunkban erre kiváló lehetőséget biztosít az Internet világa.

Virtuális folyóiratunk e világ lehetőségeit próbálja kiaknázni és felhasználni az előbbi célok eléréséhez. Ezúton is szeretnénk a sötétségben felragyogtatni a fényt, a szó erejével megerősíteni mindazokat, akik a nevelést, az oktatást választották hivatásuknak, de szeretnénk megszólítani a tegnapi diákokat – a mai szülőket –, és szeretnénk hatni azokra is, akik véletlenül tévednek e virtuális újság "lapjaira".

Műhelyünk azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az ismeretek terjesztésén túl véleményt formál a mindennapok aktuális eseményeiről, és azt megosztja minden Kedves Olvasóval.

Megidézzük a tudományok, a művészetek általunk nagyra tartott alkotóit, bemutatjuk életüket, munkásságukat, alkotásaikat; mert valljuk, hogy a tudományok és a művészetek világa határtalan, éppen ezért kellenek fogódzók, irányt mutató világítótornyok.

Egy ilyen virtuális világítótorony hűséges és szolgálatos őreiként szeretnénk odafigyelni minden emberi értékre; megtalálni, felmutatni, aztán megosztani mindent, ami szép és nemes, amiért élni – és világítani! - érdemes!”

Ez volt az első számunk beköszöntője 2009 adventjében.

  Most ismét adventben vagyunk, velünk együtt a folyóiratunk 15. évfolyama és a Társas Kör közel Krisztus-i korba érve várja azt a bizonyos Fényt, ami 2000 évvel ezelőtt elhozta a szeretetet a jóakaratú embereknek. Azt a szeretetet, ami mindannyiunkat éltet, amiben ott van ama jászol örök hite és reménye, ami a mai napig azt üzeni ...még nem szerettünk eleget..”

Jelen Újságunk különösen emelkedett lélekkel köszönti a legszebb ünnepünket, hisz emlékezünk a Megváltó születésére és büszkeséggel osztjuk meg az örömünket, köszönetünket a szeretet  és a jóakarat jegyében született Társas Körünk és a Toronyőr jubileuma alkalmából.

Az ünnepi válogatásban a szeretet és az emlékezés vezette szívünket. Igyekeztünk az ünnep fényében felragyogtatni múltunk és jelenünk azon személyiségeinek életét, munkásságát, akikre felnézhettünk/felnézhetünk, akik az örök példaképet jelenthetik sokunknak.

Irodalmi válogatásunk mottója a karácsonyhoz és a vállalt (a nem csupán boldoguló, hanem fausti pillanatokat is megélő boldog) élet méltóságához kapcsolódó Tolsztoj gondolat adta: „Az embert nem az élteti, hogy vigyáz magára, hanem a szeretet.”

Ennek jegyében:

Lecturis Salutem!