Kosztolányi Dezső

HÚSVÉT

Már kék selyembe pompázik az égbolt,

Tócsákba fürdenek alant a fák,

A földön itt-ott van csak még fehér folt,

A légen édes szellő szárnyal át.

Pöttöm fiúcskák nagy hasú üvegbe

Viszik a zavaros szagos vizet,

A lány piros tojást tesz el merengve,

A boltokat emberraj tölti meg.

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,

Megrészegül az illaton a föld,

S tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt –

Kelet felől egy sírnak mélyiből,

Elrúgva a követ, fényes sebekkel

Száll, száll magasba, föl az Isten-ember.