“Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”

A GOLGOTA PARADOXONA

A Jézus-i tanítás talán legellentmondásosabb kitétele a "szeresd ellenségeidet!" kitétel. Emberi értelemmel a szeretet csak kölcsönös vagy legfeljebb egyoldalú lehet, de ha viszonzatlan, sőt, vele szemben ellenséges érzület feszül, akkor emberi logikával ez a parancsolat értelmezhetetlen. Pedig Jézus ezt várja tőlünk. Amikor pedig a kereszten szenvedve az Őt keresztre feszítőkért imádkozik, igazából nem tesz mást, mint hitelesíti az ellenség szeretetének hittételét.

Nehéz értelmeznünk Jézus Krisztus szavait. Első megközelítésben arra gondolhatnánk, hogy Jézus azt mondja: Atyám, mivel nem tudják, mit tesznek, nem is baj, amit tesznek, ne tekints erre! Mintha nem is vétkeznének. Mintha nem lenne súlya a tettüknek. Erről azonban szó sincs, Jézus imádsága nem felmentés a bűn ténye alól, sokkal inkább elmélyíti a bűn tényét, semmint jelentéktelenné tenné azt. Bocsáss meg nekik, mert bocsánatra van szükségük, kegyelemre, hiszen olyan vakok, hogy azt sem tudják, azt sem fogják fel, hogy vétkeznek!

A akkori vallási vezetők azt gondolták, hogy isteni gondviselésszerűen ők mentik meg a népet, Isten népét egy istenkáromlótól. A felheccelt tömeg és katonák megrészegedtek a vértől, a zsákmánytól, a látványtól. Eszük ágában sem volt azt gondolni, hogy ebben bármi bűn van – a kivégzés mindig is a nép cirkusza volt. Az, hogy gúnyolják, köpdösik, gyalázzák – része a játéknak, a szórakozásnak. Nem tudták, hogy mit tesznek; tudták, hogy kivégzésen vannak, de nem tudták, hogy bűn, amiben részt vesznek. Egyszerűen nem voltak tudatában, hogy éppen az Isten Fiát irtják ki maguk közül.

Éppúgy történt ez, mint ma is történik nap mint nap. Az ember tudja, hogy mit csinál, de nem tudja, hogy az bűn. Naponta beteljesedik Jézus szava: nem tudják, mit cselekszenek. Pontosabban: tudják, de nem látják. Éppen ezért Jézus nem úgy imádkozik, hogy “Atyám, nézd el nekik”, hanem úgy, hogy “bocsásd meg nekik”. Megmutatja, hogy az egyetlen egy dolog, amit a bűnnel tenni lehet: hogy valaki megbocsátja azt.

Mindegy, hogy tudod, vagy nem, az elkövetett bűn megmarad, nem lehet semmissé tenni, elfelejteni. Része lett a világnak és az életünknek. Isten előtt van, mert minden bűn végeredményben ellene való lázadás. Bárcsak Isten felnyitná a mi szemeinket arra, hogy meglássuk, mi az, amit nem jól teszünk. Amiben másoknak olyan fájdalmakat és kárt okozunk, amit el sem tudunk képzelni. Vagy amivel kapcsolatban azzal nyugtatjuk magunkat, hogy senkinek nem ártunk vele, miközben Isten szentségét mégis megsértjük és bemocskoljuk. S talán megértjük végre, hogy nem én, nem te, nem a közvélemény a mérce, hanem egyedül Isten. Egyedül őt illeti a jog, hogy valamiről kimondja, bűn az, vagy nem bűn. De, amit ő annak nevez, mi ne próbáljuk meg azt másnak nevezni!

De ezen kívül van Jézus imádságának egy másik, igen mély, elrejtett értelme is, ami számunkra az örömhír forrása. Amikor azt mondják neki, hogy másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni, igazat mondanak. Ugyanis azzal ment meg másokat – ott, a kereszten – hogy nem menti meg magát. És a történet alapvető lényege itt bontakozik ki, mert amikor Jézust mindenki elutasítja, megveti, Isten elfogadja Őt. Az utált, megvetett, eldobott Jézus éppen ebben az elvetettségben lesz az egyetlen, tökéletes, megismételhetetlen bűnért való áldozat. Nem tudja ezt Pilátus - bár meglehet, hogy sejti talán -, nem tudják a vallásos vezetők, nem tudja a szórakozó tömeg, nem tudják a gyászoló és rettegő tanítványok. 

De tudja az Atya, és tudja a Fiú. Az Isten titka ez, és ennek lesznek a részesei - akaratuk ellenére - Jézus ellenségei is.

Persze nem menti ez a bűnüket, nem oszlatja el felelősségüket. De megszerzi számukra a bocsánat lehetőségét. Ezért imádkozhat így a Fiú a kereszten: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!

Higgyük, hogy a mindennapi bűneink nyomán ma is, 2023 húsvétján értünk is elhangzik ez a krisztusi imádság!

/PPL/