Az újév első kérdése

Most ébren vagyok, vagy csak álmodom?

Vannak életünk során álmaink, amikről úgy gondoljuk, hogy soha nem válhatnak valóra. Fizikai képtelenség. Nincs realitása. Nincs rá esély sem. Lehetetlen.

A keresztyén ember azonban tudja, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Sokszor van szükség erre a biztatásra. Szüntelen ott kell, hogy legyen a szemünk előtt, hogy erőt adjon azokban a helyzetekben, amikor minden kilátástalannak tűnik, amikor kétségbe esünk, félünk, vagy aggódunk valami, vagy valaki miatt. Istennek semmi sem lehetetlen. Tudnunk kell ezt akkor is, amikor az álmok valóra válnak, amikor az álmok beteljesülnek.

Amikor egy kitűzött cél elérhetetlennek tűnik, de mi harcolunk érte, küzdünk érte, minden fáradságot meghozunk érte, és amikor beteljesül, amire vágytunk, amiről oly sokat álmodoztunk, akkor ott állunk kicsit kétkedőn, és azt kérdezzük: Most ébren vagyok, vagy csak álmodom?

Ez a kérdésünk akkor is, mikor elérünk egy új esztendőt.

A keresztyénség történelmének vannak szakaszai, amit ébredésnek nevezünk. Amikor egy szunnyadó, alvó lelki állapotból sokan ráébrednek arra, hogy az Isten szeret, hogy az Isten velünk van, és megáldja életünket. Ráébrednek arra, hogy én ezért milyen hálás lehetek, hogy én ettől egy boldog, nyugodt, reményteljes és szeretetteljes életet élhetek. A bibliai Jákób is erre ébredt egykor. És mi magunk is erre ébredhetünk egy új reggelen. És, hogy a lelki üzenet a szívünkig érhessen, vezesse most gondolatainkat három kérdés:

Az első az, hogy milyen jövőt álmodunk magunknak?

A második, hogy milyen jövőt álmodunk egymásnak?

És a harmadik, hogy milyen jövőt álmodott nekünk Isten?

Felnőtt fejjel az ember szeret a realitások talaján állni, és azt mondja, hogy én már nem álmodozom. Tudom, mire vagyok képes Isten segítségével. Azt megpróbálom megvalósítani, elérni - az élet útján így kiteljesedni. De melyikünk ne élte volna át gyermeki szívvel, amikor arról álmodoztunk, hogy milyen lesz majd a felnőtt korunk. Milyen családunk lesz, hol fogunk élni, milyen foglalkozásunk, hivatásunk lesz? Hogyan, mivel telnek majd a mindennapok? Milyen feladatok, kihívások, küzdelmek várnak majd ránk életutunk során? Mivel kell majd megküzdenünk? Meddig tart majd életünk, egészségünk?

1. Milyen jövőt álmodunk magunknak? Bizonyára olyat, amiben majd szép család vesz körül bennünket. Olyat, hogy majd egy szép nagy házban fogunk élni. Szép autón fogunk járni. Az emberek kedvesek lesznek. Sokat fogunk kirándulni. Életünkben örömök fognak érni. Vannak álmok, amik valóra válnak és vannak, amik nem.

Jákób is álmodott magának egy jövőképet, amit egy fogadalomban fogalmazott meg: „ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, és épségben visszatérek apám házába, az Úr lesz az én Istenem.” (1 Mózes 28, 20-21) 

Milyen szép így gondolni a jövőre. Jákóbnak akkor, ott nem volt fedél a feje fölött, egy követ tett a feje alá, gyalogszerrel tett meg hosszú kilométereket. Nem volt biztos a mindennapi kenyere. Nem volt biztonságban, és a lelke is nyugtalan volt. És miről álmodik? Velem lesz Isten. Mit üzen Isten az Úr Jézus által a keresztség sákramentumában? Azt, hogy veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

Mit üzent az Úr egykor Józsuénak: Légy bátor és erős, ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz! Ha kórházba indulsz, ha műtétre kell menni. Ha szeretteidet indulsz látogatni, ha iskolába, munkába mész, ha hosszú útra indulsz, ha feladatok, kihívások várnak rád, ha pihenni készülsz: megőriz az úton.

Ad kenyeret és öltözetet. Mennyire egybe cseng ez a Jézus-i szóval: ne aggodalmaskodjatok, affelől, hogy mit egyetek, mit igyatok és mibe ruházkodjatok! Isten megadja néktek. 

Épségben visszatérek apám házába. De nagy áldás épségben, egészségben visszatérni a szülői házhoz.

 2. Elérkezünk ahhoz a kérdéshez, hogy milyen jövőt álmodtunk egymásnak. Milyen jövőt álmodunk gyermekeinknek, unokáinknak? Bárcsak úgy nőhetnének fel, hogy megtapasztalják, hogy Isten velük van. Legyenek imádságaink az álmok beteljesüléséért, hogy legyen szép otthonuk, hogy útra kelhessenek, és az Úr mindig megőrizze őket, hogy megadja számukra is a mindennapi kenyeret, az öltözetet és visszatérjenek a szülői házhoz.

Milyen jövőt álmodtunk idősödő szüleinknek? Az atyai háznál egy újra és újra visszatérő álom az, hogy gyermekek hazalátogatnak. Visszatérnek hálás szívvel, így köszönve meg sok szülői áldozatot.

Mit álmodnak a hálás gyermekek? Azt hogy drága szüleik szép hosszú öregkort élnek épségben, egészségben, lesz örömük övéik szeretetében, a család gyarapodásában, az unokák növekedésében, a gyülekezetben, minden szeretet közösségben.

3.  És mit álmodott nekünk Isten? Álmodott nekünk egy tökéletes életet ott az éden kertjében, ahol minden olyan volt, mint egy álom. Az ember azonban kivágyott ebből az álomszép világból. És a bűn által kilépett abba a rideg valóságba, amiben ma is élünk. De Isten velünk maradt, nem hagyta magára az embert. Velünk van ma is ígéretéhez híven. Jákóbnak álmában azt mondta:

„Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.” (1 Mózes 28, 1-15)

Isten nekünk is álmodott egy életet, melyben beteljesíti az ő ígéreteit. És álmodott egy örök életet, amelyet Krisztus által elkészített minden benne bízó léleknek. Higgyük ezért, hogy Istennek semmi sem lehetetlen! Higgyük, hogy az álmok valóra válnak!

Jákób, amikor felébredt az álomból, akkor azt mondta, hogy bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam. Ezek a szavak hozzanak lelki ébredést mindnyájunk szívébe! Lelkiekben ébredni azt jelenti, hogy nem tudtam, de most már tudom.

Kívánom, hogy az új esztendőben is ezzel a bizonyossággal menjünk tovább életünk útján! Ne legyen bennünk kérdés, hogy ez most álom, vagy valóság! Merjünk álmodni magunknak, szeretteinknek, felebarátainknak! És ismerjük fel, amikor Isten az ő álmait bocsátja reánk és azok valóra válnak!

/Bundzik Attila lelkipásztor/