Irodalmi
kitekintő

KI VOLT FEKETE ISTVÁN?
Az egyik legismertebb
ifjúsági írónk, a Tüskevár és a
Téli berek, no meg az állatregények
természetbolond szerzője. De valóban csak ennyi? Közel sem. Forgatókönyvektől
kezdve oktatófilmeken át felnőtteknek szóló regényekig igen sok mindent letett
az asztalra. Az már más kérdés, hogy a rendszer ellenségeként megpróbálták egész
írói munkásságát, sőt őt magát is tönkretenni.
Fekete István 1900
januárjában született Göllén. Kalandos, igazi falusi gyerekkoráról sokat mesél ő
maga a Ballagó idő vagy a Cönde című könyveiben.

Egészen kiskorától
nyilvánvalóvá vált, mennyire szereti és érti a természetet, az élővilág
működését. Nem csoda, hogy felnőve híres vadász és mezőgazdász lett belőle. Az
akadémián töltött évek alatt már írt kisebb-nagyobb novellákat, és az írást
akkor is folytatta, amikor 1929-ben megnősült, majd feleségével, Piller Edittel
Ajkára költözött, ahol gazdatisztként kapott állást. A holland származású
Nirnsee Ferenc birtokán annyira felvirágoztatta a gazdaságot – fellendítette a
tej- és sajtipart, búzamagot nemesített, díjnyertes kosokat tenyésztett –, hogy
országos hírnevet szerzett. Hogy mégsem csupán gazdálkodó eredményeiről híres,
azt írói tehetségének köszönheti.
Eleinte vadászkalandjait
jegyezte csak le, amiket a Nimród című vadászlapban rendszeresen meg is
jelentettek, de Feketében ennél sokkal több lakozott. Lírai elbeszélései,
novellái, a természetről, gyerekkoráról, a paraszti életről, erős istenhitéről,
emberségéről szóló művei szintén nagy sikert arattak már a kezdeti próbálkozások
idején is. Kittenberger Kálmán biztatására egyre komolyabban foglalkozott az
írással. Sehol nem volt még ekkor a Vuk vagy a Tüskevár. Fekete A koppányi aga
testamentumával és a Zsellérekkel
nyert díjakat. Ez utóbbi könyv még nagyon fontos lesz a későbbiekben. Akkor
hatalmas sikernek számított, 1939-es megjelenése után hétszer adták ki négy éven
belül. Ez tehát Fekete egyik legsikeresebb könyve. Hogy miért nem hallottunk
akkor róla, miért nincs a kötelező olvasmányok között? Erre a kérdésre nem lehet
egyszerű választ adni.
Fekete kifejezetten sikeres
szépirodalmi írónak számított. Első írói virágzása idejében alkotta meg
novelláit, amiket a Herczeg Ferenc szerkesztette Új Idők című folyóiratban adtak
közre. Ekkor került a neve olyan szerzők mellé, mint Gárdonyi
Géza. Hajnalodik című színdarabját, forgatókönyveit elismeréssel fogadták (a
legnagyobb sikert a Dr. Kovács István című film forgatókönyve hozta, de a többit
is elolvashatjuk, ugyanis a Fekete István Társaság kiadta őket). 1940-től a
Kisfaludy Társaság tagjává és az ország 15 legjobb írójának egyikévé
választották. Olyan barátokkal vadászott, mint az íróként és a Nemzeti Színház
főrendezőjeként ismert Csathó Kálmán, gróf Széchenyi Zsigmond, Kittenberger
Kálmán vagy Tőrey Zoltán, a Magyar Filmiroda igazgatója. A siker évei azonban
1946-ban lezárultak.
Fekete István saját kora
áldozatává vált. Soha nem politizált, ám az igazat mindenről megírta, a vörös
terrorról is. Ez utóbbi jelent meg a Zsellérek című könyvében, amit 1946-tól az
akkori rendszer tiltólistára tett. Ha ehhez hozzávesszük még Fekete mély és
nyilvánosan vállalt istenhitét (lánya, Edit 1949-ben apáca lett),
konzervativizmusát, máris értjük, miért bántotta annyira a szemét a kommunista
vezetésnek. Apropó szem… A Zsellérek betiltása, elégetése, Fekete írói
pályájának teljes zárolása nem volt elegendő büntetés. Az írót egyik nap az ÁVO
emberei elfogták, elcipelték az Andrássy út 60.-ba, és úgy megverték, hogy
búcsút kellett mondania fél veséjének és a fél szemének is. Fekete túlélte a
súlyos bántalmazást, ahogy azt is, hogy másnap reggel egyszerűen kidobták egy
katonai autóból a János kórház mellett. Két járókelő segítségével jutott be a
kórházba, ahol hetekig kezelték.
Fekete ma Jókai Mór mellett
Magyarország legolvasottabb írója. A negyvenes évek végétől azonban évtizedekig
egyetlen betűt sem közöltek, amit ő írt volna le, sőt mezőgazdászként sem
dolgozhatott. Az író patkányirtásból, uszálykísérésből tartotta fenn családját.
1951-től sikerült tanárként elhelyezkednie, rendszersemleges kis novelláit pedig
a katolikus Új Ember és a Vigília közölte. Ekkortól kezdte el írni az
állattörténeteket, illetve az olyan ifjúsági regényeket, mint a Tüskevár.
Kénytelen-kelletlen vált ifjúsági íróvá: ezt engedték meg neki. 1960-ban még
megérte, hogy utóbbiért József Attila-díjjal tüntették ki, de tíz évre rá a
harmadik infarktusa már végzetesnek bizonyult.
Jellemző a korra, hogy az
író halála után özvegyének kellett elintéznie, hogy a szovjet könyvpiacon
megjelenjenek Fekete művei oroszul – a magyarok semmiféle ajánlást nem tettek.
/Fenyvesi Zsófia/
