Somogyi Imre

JÖJJ EL, SZENTLÉLEK!

Fájó emberszívbe,

mint gyógyító balzsam,

lázongó lélekbe,

mint hódító dallam,

zokogó sírásra,

mint öröm harangja,

életnek, tavasznak

hívogató  hangja:

Jöjj el, Szentlélek!

Gyenge női szívbe,

mint az erő lángja,

kereső lélekbe,

mint lobogó fáklya,

kedvesség és jóság

langyos fuvalmával,

a szelíd Megváltó

gyöngéd uralmával:

Jöjj el, Szentlélek!

Kis gyermeki szívbe,

mint a csengő ének,

ártatlan lélekbe,

mint a vidám élet,

ezüstkacagással,

angyalseregekkel,

atyai mosollyal,

igaz szeretettel

Jöjj el, Szentlélek!

Családi tűzhelyre,

mint a hit szikrája,

- békesség, boldogság

borulván így rája, -

magas palotáknak

fényes nagytermébe,

kicsi házikóknak

virágos csendjébe

Jöjj el, Szentlélek!

Szomorú özvegyhez,

mint a remény napja,

éhező árvákhoz,

mint az árvák atyja,

könnyek törlésére,

orvosság-adásra,

testvéri szent csókra

és vigasztalásra

Jöjj el, Szentlélek!

Bűnnek tengerében

hánykodó habokra,

minden nemzetekre,

kicsikre-nagyokra,

hitnek sugarával,

Jézus szerelmével,

az örök Atyának

örök kegyelmével

Jöjj el, Szentlélek!