Pünkösd - egy új élet kezdete

Az embernek napról napra, időről időre újat kell kezdenie. Új erőre van szüksége, új lehetőségekre, új reményekre. Megdöbbenve értesülünk a világban történő katasztrófákról, természeti csapásokról, robbantásokról. Gondoljuk csak el, hogy ezek az események hány emberi életet, hány családot, hány közösséget indítanak arra, hogy újra kezdjék, és újat kezdjenek.

S talán még többen vannak azok, akikről nem szólnak a hírek: akik elveszítve otthonukat, munkájukat, egészségüket, szerettüket, boldogságukat, azon tűnődnek, hogy hogyan kezdhetnének új életet? Olyat, amely meg tud birkózni egy új élethelyzettel, melyben több a szeretet, a türelem, a megértés, melyben több idő jut egymásra, és amely igazi értékek után kutat.

Akkor tudunk igazán változtatni az életünkön, ha a szívünkben és lelkünkben is újat tudunk kezdeni, még inkább Istenre tudunk figyelni. Pünkösd ünnepe ennek az új életnek a lehetőségét adja elénk, amivel lehet élni, és amit el lehet utasítani. Választhatjuk azt az utat, melyen van egy Pártfogónk, a Szentlélek, aki naponta képes megújítani erőnket, hitünket. Választhatjuk azt az utat is, melyen csak a magunk erejében bízunk, és hamar szembesülünk vele, hogy az mennyire véges, és hamar elfogy.

A mi Istenünk néha eget és földet megremegtet azért, hogy végre ráfigyeljünk, mert az ember túlságosan is a maga kis életével van elfoglalva. Lehet, hogy olykor nagy dolgoknak kell történnie ahhoz, hogy jobban Istenre és egymásra tekintsünk?

Az első pünkösd ünnepén is, amikor Isten kitöltötte az Ő Lelkét, a több ezret számláló ünneplő tömeg Jeruzsálemben észrevette, hogy ez a törvényadási és aratási ünnep más, mint a többi. Vajon ki figyelt volna Péter szavaira, ha Isten nem így és akkor küldi el Szentlelkét a világba? Ki figyelt volna fel erre az egyszerű halászra, ha nincs „sebesen zúgó szélnek zendülése”, ”kettős tüzes nyelvek”, vagy éppen a nyelvcsoda. Aztán a külső jelek háttérbe kerültek, de a Szentlélek életet újító ajándéka megmaradt.

Az első pünkösdkor valami nagy erő áradt bele ebbe a világba, amelyből ma is lehet kapni, amely által új életet lehet kezdeni. Mert a Szentlélek ereje megváltoztató erő. Ha nincs pünkösd, vajon Jézus tanítványai előmerészkedtek volna a zárt ajtók mögül? Ha nincs a Lélek ereje, vajon Péter kiállt volna sok ezer ember elé bizonyságot tenni Krisztusról?

A Szentlélek ajándéka az az erő, amely képes ma is változást hozni egy ember életében. Ez az az erő, mely megláttatja velünk, hogy az életben sok mindent elrontottunk, de Isten mindent képes kijavítani. Ez az az erő, amely a reménytelennek tűnőt is tudja bizakodónak látni. Erő, mely képessé tesz arra, hogy másokért éljünk, hogy szeretetet sugározzunk, hogy könnyeket töröljünk, hogy oly sok dolgunk mellett szolgáljunk és hirdessük Isten nagyságos dolgait.

Sok ember szeretne ma új életet kezdeni, és sok emberben szeretne a Szentlélek Isten is munkálkodni. Azért imádkozunk, hogy minél több embernek legyen ma is pünkösdje, hogy a kereső emberi szív, és az erőt adó Szentlélek egymásra találhasson. Ebben erősít mindannyiunkat Berek Péter: Pünkösdi szél című verse:

Vad, konok dac volt bennem

minden új iránt,

Ész, szív bennem minden újat

mindig csak bírált.

Észokok, érvek, tények

nem bírtak velem,

új emberem felett győzött

az ó szüntelen.

Győzött addig, míg egyszer

a titkos Erő

szélvészként csapott le rám,

földre teperő.

Honnan jött, hová ment?

Azt én nem tudom;

Csak azóta ott járok

már az új úton.

Pünkösdi szél, Te voltál,

Te tetted velem;

a Te munkád mindenütt

csodákat terem.

Újjászültél engem is,

légy érette áldott!

Szüld újjá, Uram, így

az egész világot.

/Bundzik Attiláné református lelkész; 2019. május 25./