ÖRÖMHÍREK

Áldott húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak azzal a verssel, amit még gyermekkoromban tanultam, és azóta minden esztendő húsvétján ajkamon van:

„Örömhírek jönnek a széles világból,

Jézus a megváltó feltámadt sírjából.

Nincs már a kereszten, nincs már a sírjában,

ott él, uralkodik fenn a mennyországban.

 E feltámadásnak dicső emlékére

bő kívánság rejlik szívem belsejébe’.

Jézus szent emléke tartson össze minket,

s áldja meg jóval minden népeinket!”

Az információk gyors áradásának világában vannak olyan hírek, amikre felkapjuk a fejünket, és vannak hírek, amiket elengedünk a fülünk mellett. Még a naptári év el sem kezdődik, amikor már a híradások arról szólnak, hogy hány hosszú hétvége lesz az adott évben. Arra a hírre, hogy most egy hosszú hétvége következik mindenki odafigyel. Ez természetes, hiszen a munka, a mindennapi feladatok és tennivalók világából sokan pihenni, megállni, kikapcsolódni vágynak. Ha ennek eljön az ideje, akkor az ember azt mondja: van egy jó hírem.

Én most egy egészen másfajta hírre, egy sokkal értékesebb, életünket hosszabb távon meghatározó hírre szeretném felhívni a figyelmet. Az örömhírre, amit a keresztyén egyház evangéliumnak nevez.

Örömhír az, ami örömöt okoz. Ha megtudjuk egy szerettünkről, ismerősünkről, hogy áldott állapotban van, ha gyermekáldás érkezik a családba. Ha két szív szeretete egymásra talál. Ha van szép eredménye a tanulásnak, a munkának, a szolgálatnak. Ha vannak elért eredményeink. Ha beteljesülnek vágyaink, álmaink.

A kérdés csak az, hogy ezek az örömök, meddig tartanak. Meddig kísérik életünket, meddig segítenek legyőzni a mindennapi küzdelmeket? Meddig adnak erőt? Az evangélium, az Úr Jézus Krisztus feltámadását hirdető üzenet szüntelenül hangzik felénk. Örök érvényű. Adja Isten, hogy újra és újra legyenek ilyen örömhírek, melyek felénk jönnek, amiket hallhatunk, s amik örömmel töltik be szívünket! Adjuk tovább az ilyen örök érvényű, lelket megvidámító, derűre hívó örömhíreinket, hogy sokaknak szerezzünk örömöt és áldott ünnepi pillanatokat vele!

Számomra most nem egy pihenéssel teli hosszú hétvége következik, hanem a Jézus dicsőséges feltámadásáról való megemlékezés. Olyan jó még felidézni azokat az emlékeket, megőrizni és gyakorolni azokat a hagyományokat, amelyek szorosan a húsvét ünnepéhez kapcsolódnak. Amikor az összetartozás jeleként a gyülekezet közössége a templomban együtt köszönti az ünnepet. Amikor szeretteinkkel meglátogatjuk egymást, és elvisszük egymáshoz az örömhíreket, a jókívánságokat, az áldáskívánásokat. Nem véletlen az, hogy a régiek nem a hosszú hétvégét várták, hanem az ünnepi találkozásokat. A templomban a megterített Úr asztalát, amelyen a megbocsátás jelei egy falat kenyérben és egy korty borban az örök élet üzenetét hordozzák. A családi hajlékok terített asztalát, ahol az egymás vendéglátása, számontartása üzen az összetartozásról. Hitünket megélni, az összetartozás jó érzésével feltöltekezni, ez ad igazi pihenést, megállást, kikapcsolódást.

Nincs más kívánságom, csakhogy ezen a húsvéton is sokan megérezzék Isten Igéjének igazságát, amit a Szentírás így fogalmaz meg: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsoltárok 133, 1.)

/Bundzik Attila lelkipásztor/