Irodalmi kitekintő

Kétszáz éve született Az egri csillagok írója:

GÁRDONYl GÉZA

Fennkölt gondolkodású, emberszerető, bölcselő író: a magyar irodalom egyik klasszikusa 1863. augusztus 3-án született Agárdon, egy nádtetős gazdasági cselédházban. (Apai részről elmagyarosodott evangélikus német családból, anyai részről katolikus magyar családból származik. Apai nagyatyja Németországból költözött Nyugat-Magyarországra.)

Apja, Ziegler Sándor géplakatos, részt vett az 1848-as szabadságharcban, s 1860-ban vette nőül a nála húsz évvel fiatalabb Nagy Teréziát, egy somogymegyei földművelő árváját. Házasságukból hét gyermek született. (Ziegler Sándor erősen ragaszkodott elődei luteránus vallásához, de amikor katolikus nejét Somogy megyében oltárhoz vezette, kényszerűségből kötelezvényt adott az eskető szőllősgyöröki plébánosnak, hogy gyermekeit katolikusoknak keresztelteti.)

Gárdonyi Géza, akkor még Ziegler Géza, megkezdi elemi iskolai tanulását a borsodmegyei Sály faluban. (Atyja uradalmi gépész a falu mellett fekvő földbirtokon.)

Gimnáziumba Sárospatakon és Budapesten járt, de 1878 szeptemberében beiratkozik az egri érseki katolikus tanítóképző-intézetbe. (Szüleinek nincs annyi pénzük, hogy továbbra is gimnáziumban taníttathassák.) Új iskolájában sokat kell nélkülöznie. Édesapja meghal, édesanyja kétségbeejtő körülmények között él, a szegény „képezdész-tanuló” alig tudja magát fenntartani. Sokat olvas, apró történeteket írogat, gyöngén tanul.

Tanítói oklevelét Egerben szerezte meg.

1881-től kezdve kisebb dunántúli falvak katolikus elemi iskoláiban tanított, 1885-ben megnősül. Felesége Molnár Mária tizenhat éves árvalány. (Hamar kiábrándulnak egymásból.)

Még ebben az évben győri hírlapíró lett, majd 1888-ban az egyik szegedi újság hívta meg szerkesztőségébe. Három évet töltött Szegeden, innen Aradra ment újságírónak. 1891-ben Budapestre került a Magyar Hirlap szerkesztőségébe.

Gárdonyi írói pályafutása akkor kezdődött, amikor az 1880-as évek közepén folyóiratokba és újságokba kezdett írni. Első sikerei a vidéki életről szóló szatirikus "Göre Gábor" levelek voltak.

Termékenyen dolgozott, de elégedetlen volt helyzetével; úgy érezte, hogy a fővárosi élet zajában nem tudja valóra váltani irodalmi terveit. Hatévi budapesti munkája után visszavonult a hírlapírástól.

1897-ben Egerbe költözött, s ettől kezdve egészen az irodalomnak szentelte életét. Egerben vesz egy kisebb parasztházat, átalakíttatja a maga igényei szerint, s beköltőzik édesanyjával. A város szélén csöndesen éldegél. Ha vendége akad, szívesen fogadja, ő maga alig érintkezik valakivel. Budapesti ismerősei elnevezik egri remetének, láthatatlan embernek, magyar Tolsztojnak.

Dolgozószobája különös hely. Nincsen ablaka, a szoba a tető felől kapja világítását egy üvegmennyezeten keresztül. Köröskörül a falak mellett több ezer könyv, magyar és idegennyelvű szépirodalmi és tudományos munkák gyűjteménye. Sok pipa, hangszer, festmény a szobában, hogyha az író kifárad az írásban és olvasásban, festhessen vagy hegedüljön.

Az egriek megbecsülték, de nem vesztette el kapcsolatait a fővárosi írókkal sem. Időnkint fölrándult a fővárosba, találkozott barátaival, fölkereste kiadóit, tárgyalt a színigazgatókkal, de évről-évre kevesebb kapcsolat fűzte Budapesthez.

Lelki alkata és testi szervezete egyformán érzékeny volt, az emberektől egyre jobban eltávolodott, csak írószobájában és kertjében érezte jól magát. Nem kellett neki sem a derűs baráti kör, sem a szerkesztőség, sem a színház. Ha időnkint rászánta magát, hogy körülnézzen a pesti életben, vagy kiutazzék a külföldre, csakhamar hazamenekült egri otthonába.

Egerben is teljesen visszavonulva élt, csak írásaiból tudták, hogy állandó munkában telnek napjai. Átélte a világháborút, a forradalmakat. Csöndes egri házából az élettől már semmit sem kívánó meghiggadt ember nyugalmával szemlélte a világ folyását.

1898-ban megjelenik Az én falum című könyve, mely igazi siker lesz (Már készül az Egri csillagok megírására, s a törökök megismerése céljából ebben az évben Konstantinápolyba utazik.)

Az Egri csillagok - Gárdonyi Géza 1899-től előbb folyóirat-folytatásokban megjelent, majd 1901-ben könyvben is kiadott regénye - az egyik legismertebb magyar történelmi regény, amelynek története a valóságos 1552. évi egri ostrom eseményeinek és előzményeinek történetét dolgozza fel érdekfeszítően cselekményes regény formájában. Cselekménye 1533-ban indul, és az 1552-es hatalmas túlerővel szemben diadalt aratott egri hősök győzelmével zárul. Az író maga e művét legjobb alkotásának tartotta. 

A lapok szívesen fogadják, és szépen díjazzák elbeszélő munkáit. 1901 végén a Petőfi-Társaság tagja lesz. A Láthatatlan ember című munkája 1902-ben jelenik meg.

Negyven éves, amikor megválaszják a Kisfaludy-Társaság tagjává. 1908-ban jelenik meg Az Isten rabjai című könyve. (Ez idő tájt végre sikerül törvényesen is elválnia Győrben élő feleségétől.)

1910-ben megválasztják a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. Ajánlója: Szabolcska Mihály.

1912-ben Eger városa az egyik egri utcát Gárdonyi Géza utcának nevezi el. (Az író meleghangú levelet ír az egri képviselőtestülethez: «Köszönöm önöknek azt a szíves és mélyen megható figyelmet, hogy még életemben átnyújtották nekem azokat a rózsákat, amelyeket csak halotti szemfödelemre várhattam volna.»)

1920-ban megválasztják a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává.

Az ősz beálltával azonban egyre betegebb lesz. Ötvenkilenc éves korában – 1922. október 30-án – Egerben örökre eltávozik az élők sorából.

(Az egri csillagok halhatatlan íróját Eger városa a maga halottjának tekinti. Torday Ányos indítványára elhatározzák, hogy a nagy halottat nem a temetőbe hantolják el, hanem az egri vár földjébe. Az egri érsek hozzájárul az elhatározáshoz, hivatalos szertartással megáldatja és temetővé avatja a sír helyét. November 1-én a város főterén a koporsó érseki beszentelése után elbúcsúznak az írótól a Budapestről és az ország minden részéből érkező küldöttségek. Ravatala mellett lélekben minden magyar fejet hajt Az egri csillagok írója előtt.)