A SZERETETRŐL A SZERETET ÜNNEPÉN

A szeretet szót mindenki ismeri, hallatán a világ minden nyelvén ugyanazt az érzést kelti, a jószándékú összetartozás érzését.

Gyakran használjuk, amikor szerelmesek leszünk, majd szülőként és gyermekként ez az egyedülálló érzés határozza meg életünket a bölcsőtől az utolsó óránkig, de még az utódainkban továbbélő emlékünket is. Használjuk anélkül, hogy a szó mélyebb jelentésével igazán tisztában lennénk.

 Mert mit is jelent valójában az, hogy szeretünk valakit?

 Azt hiszem, a szeretet igazi jelentését Albert Schweitzer fogalmazta meg legtalálóbban egyik írásában, amikor azt mondta, hogy „szeretni annyit jelent, hogy rendelkezésre állni”.

Amikor egy édesanya azt mondja a gyermekének, hogy szereti, mindenki számára nyilvánvaló, hogy az egész életét arra szenteli, hogy gyermeke rendelkezésére álljon - minden körülmények között.

Ha a gyermek mondja az édesanyjának, igazából még nincs tudatában a szóval járó vállalásnak, de valamilyen formában érzi ezt a felelősséget, és felnőttként minden igyekezetével azon lesz, hogy a gyermekkori szavai immár tetté váljanak.

A mai, önmegvalósító világunkban az ifjú házasok arra tesznek esküt, hogy amíg élnek, életüket kölcsönösen a másik rendelkezésére bocsájtják. Nem a saját életük örömeit, élvezeteit keresik, hanem a másik életének kiteljesedését segítik. (Kérdés, persze, hogy érzik-e valójában ennek a szónak a valódi jelentéstartalmát?)

 Boldog az az ember, akit őszintén és elkötelezetten szeretnek, aki egész életében maga mellett tudhat egy minden körülmények között rendelkezésére álló másik embert. Lehet, hogy nem túl gyakran igényli majd ezt a rendelkezésre állást, de a tudat, hogy ott van, elegendő; az is ad egy olyan biztonságérzetet, ami a boldogsághoz elengedhetetlenül szükséges, mert biztosítja, hogy soha nem lesz magányos.

A másik nagyon fontos jelentése az ilyen szeretetnek, hogy az ember szerethet egy másik embert; azaz rendelkezésére állhat valakinek, ami azt jelenti, hogy szükség van rá. Gondoljunk csak bele, mi a legtöbb magányos, idős embernek a legnagyobb problémája: hogy rá már nincs szükség. Nos, a szeretet értelmet ad az ember életének azzal, ha legalább EGY olyan ember van az életében, akinek rendelkezésére állhat, akit szerethet.

De ez az őszintén vállalt, életet biztosító szeretet csak akkor ad értelmet egy ember életének, ha erre van fogadókészség, ha elfogadják az ember szeretetét, mert a rendelkezésre állás csak akkor nyer értelmet.

 Közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe. Mi kereszt(y)én(y)ek Jézus születésére készülünk, aki felnőttként a szeretet megtestesítője lett. Mi ezt pontosan tudjuk, így a megszülető gyermekben már azt a Krisztust látjuk, aki egész életét arra szentelte, hogy rendelkezésünkre álljon. Mindvégig a szeretetet hirdette és ezen a karácsonyon is ezt teszi.

Teszi ezt úgy, hogy nem várja el a kötelező/hálálkodó viszontszeretetet, de pontosan látja mindannyiunk sóvárgó szívét. Szeretete - ha kell - áttöri a hitetlenség ostoba páncélját, hogy jobbá tegyen bennünket, a világot. Higgyük tehát, hogy Ő az, akire mindig számíthatunk, aki mindig, minden körülmények között rendelkezésünkre áll!

Ezzel a hittel várjuk az idei karácsonyt, a szeretet ünnepét!

/PPL/