Történelmi regény, film  jelentősége

az embernevelés folyamatában

Történelem- és magyartanárok szeretik összemérni tudományuk jelentőségét az emberformálásban. Természetesen mindenki a maga szakterületét véli a fontosabbnak. Így is van ez jól, hisz a tanár szeresse, tisztelje a választott tudományát.

 Mint gyakorló tanár, abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy évtizedeken át mindkét szakomat taníthattam, azaz a magyar nyelv és irodalmat és a történelmet egyaránt.

 Történelemtanárként mindig is arra törekedtem, hogy magát a históriát valóban annak fogjam föl, amit a szó jelent, tehát úgy tanítsam az eseményeket, hogy azok emberközelivé váljanak a diákok számára.

 Ebben a törekvésemben nagyon sokat segített a másik szakom, a magyar nyelv és irodalom, amit ma már el sem tudnék képzelni a történelem nélkül. De fordítva is igaz. Történelmet tanítani irodalom nélkül csak szárazon, gépiesen, lélektelenül lehet.

 Bátran állíthatom, hogy a népek emlékezete saját múltjukról az irodalom. Nem a történészek, hanem a szépírók tanítottak és tanítanak ma is a történelmünkre. Amelyik korról nincs irodalmi mű, bármennyire is tanulságos volt eseményeiben, nem tud tapasztalást, okulást adni a mindenkori jelen emberének.

 A gondolkodó embereknek igényük, hogy a múlt felől is értsék a jelent, hisz az ismeretek hiányában felelősen a jövőről sem lehet dönteni.

 Mi, tanáremberek pontosan ezt vállaltuk pályánk választásával: ismeretekkel felvértezett, felelősen dönteni kész fiatalokat szeretnénk az útjukra bocsájtani. Ebben egyetért minden hivatását magáénak valló pedagógus itt a Kárpát-medencében, de hitem szerint bárhol a nagyvilágban.

 De tapasztalatom szerint a mindennapok embere is szívesebben nyúl a szépirodalomhoz, mint magához a históriához. Általános emberi, történelmi, de ha kell politikai fogódzót is nyújtanak az irodalmi művek, azon túl, hogy megismertetnek szinte histográfiai hűséggel egy-egy történelmi korszakkal, eseménnyel. Ki ne emlékezne vissza szívesen diákkori olvasmányélményeire: a mondák világából megidézett eleinkre, a honfoglalás hőseire, egy-egy uralkodónk korát bemutató regényre, vagy éppen Ilosvai Selymes Péter és Arany János által megidézett Lajos király kora-béli udvarra Toldi Miklós alakján keresztül? Nem is szólva az igazi nagy történelmi regényekről, azok szerzőiről! Jókai Mórtól Gárdonyi Gézán át Kuncz Aladárig, Kós Károlyig, Móricz Zsigmondig, Wass Albertig - közel sem teljes a sor -, akik pontos történelmi rajzot adtak számos művükben.

 De állhat példaként a Goethe által megnevezett Weltliteratur, azaz a világirodalom is. Szophoklész és Josephus Flavius, Walter Scott és Shakespeare, Schiller és Goethe, Lev Nyikolajevics Tolsztoj és Borisz Paszternak vagy Szolzsenyicin művei nélkül hiányos lenne egy-egy történelmi korszakról alkotott képünk.

 Ezek a szerzők nagyon pontosan látták és láttatták/láttatják ma is a megidézett korok eszméit, a mozgatórúgókat. Példát és fogódzót nyújtottak, nyújtanak ma is a példaképekkel, de a negatív, a megtévedt emberek sorsával is. Szemléletesebben - az olvasót döntési kényszerre sarkallva -, mint egy-egy kiragadott, a diákok történelmi látásmódját legkevésbé alakító „történelmi forrás”-nak nevezett szemelvénnyel.

 Pedagógiai tapasztalatom alapján vallom, hogy az események megtanításában szükséges a történelemkönyv és a történeti hűség, de egy-egy kor, esemény, történelmi hős megítélésében, értékelésében sokkal többet nyújt a szépirodalom. (Hogy történészként fogalmazzak, sokkal eredményesebb a sokáig üldözött, aztán lenézett szellemtörténeti módszer, mint a ma oly divatos, de lélektelen, az álságos szabadságot hirdető, forráselemzéses, mely csak elidegeníti a diákokat a történelem tantárgytól a középiskolában.) Hisz mind az irodalom, mind a történelemtanításunk célja nem csupán az ismeretek közlése, sokkal inkább a nemzeti múltból táplálkozó embernevelés, a követendő példák felmutatása az emberként és magyarként való megmaradás és továbbélés érdekében.

Ezért kellenek a nagy királyainkról, a hőseinkről,  a megvívott csatáinkról, a megszenvedett, de kivívott szabadságunkról szóló regények, filmek megismertetése minden nemzedékkel!

 /ZE/