Székely János

A SÁRGA SZEM

Ketten vagyok, ezt érzem egyre.

Örökké néz egy sárga szem.

El nem bocsát egy percre sem,

És hasonlít az én szememre.

Ha bejárom a rest mezőket,

S a bongó őszi ég alatt

Elnézem még a varjakat,

Ő ott van, s néz, hogy nézem őket.

Valaki őriz, s látva lát,

Ha otthon egymagam vagyok,

Ha eszem vagy ha olvasok,

Ha sírva járom a szobát,

Ha vetkezem, ha ágyba fekszem,

Ha álmodom. Mindenre kész.

Ha írok – írásomba néz,

S mögöttem nyargal, ha menekszem.

*

Rútságomban is látott engem,

Mezítlenül is meglesett,

Megbántotta szemérmemet,

És nincsen mód magamra lennem,

Próbálnék bújni bár előle

Fenyők alá, hegyek mögé,

A vízbe, a halak közé,

Holtak közé a temetőbe,

Mert mögöttem jár mindenütt,

Lapítva, látva, kérni élődve,

S mindent felír egy sárga könyvbe,

Amelyet untalan felüt.

*

S tűnődöm: ugyan mit akarhat?

Mi rosszat készít még nekem?

Mért írja könyvbe életem?

Minek követ, mivégre zargat?

Mit tettem én, hogy egyre őriz,

Mióta jöttöm megesett

(Már születésemkor lesett),

Ki ez, hogy így mellém szegődik?

Ki ez, hogy így magam köré fon,

És végül még síromba visz,

Sőt megles majd síromban is,

Miféle szörny, miféle démon?

*

És néha, egy-egy ritka percben,

Egy-egy tűnődő hajnalon,

Ha vallatóra foghatom,

Térdére vesz, s elringat engem.

Ne firtass, földi – vall és lódít –,

Eszmélet vagyok és titok.

Tenmagadban világítok. –

És hangja hangomhoz hasonlít.

Ki ez, kérdem kétségbeesve,

Ki ez, kit fel nem foghatok?

S halk válasz kél ijedt szívemben:

Talán a nap, talán egy eszme,

Talán csak önmagam vagyok.

*

Nézd, már-már megnyugodtam abban,

Hogy sosem lehetek magam,

Hogy mindennek tudója van,

Amit csak tettem és akartam,

De az a könyv, a könyv, amelybe

Felírta minden titkomat,

Az rémít, űz és fojtogat,

Mert ÉN vagyok felírva benne.

Szerelmem, álmom, jó szavam,

Mi nem tartoznék senki másra,

Óráim csendes suhanása,

Egész egyetlen önmagam.

S mi lesz, ha az az ismeretlen

Kiadja egyszer életem?

Mivé leszek, mivé kell lennem,

Ha majd elétek állít engem

Csúnyán, egészen, meztelen?

(1957)