A NÓGATÓ LÉLEK

Pünkösdi beszélgetés Bogárdi Szabó István püspökkel

Pünkösd ünnepe talán a legmegfoghatatlanabb. Tudunk tűznyelvekről, tudunk nyelvek megértéséről, megannyi érthetetlen kép és csoda. A Szent Lélek ünnepén érdemes egy kicsit elgondolkodnunk azon, ki is a Szent Lélek? Hogy is van ez a megtanult igazság: Isten egy lényeg, három személy. Ezekről a kérdésekről beszélgetett Dr. Bogárdi Szabó István püspökkel, a zsinat lelkészi elnökével Fekete Ágnes.

- Nem véletlenül küzdöttek annyit az egyházatyák az óegyház idején a Szentháromság megértéséért. Van, amikor úgy érzi egy-egy keresztyén közösség élményük, tapasztalatuk nyomán, hogy most éppen a Szentháromság első személyének a korszaka, „Atya-korszak” van. Ilyenkor fölültetik Őt a mennyei trónusra, egy kicsi „kis Fiú” ott van alatta, a Szentlélek pedig galambformában hátul bujdokol. Néha „Fiú-korszak”-ot látnak az emberek, amikor csak a Megfeszítettel foglalkoznak, a feltámadottal soha. Most lehet, hogy valakinek úgy tűnhet, hogy éppen egy "Szentlélek-korszak" jön, de ez nem isteni látásként Szentlélek-korszak, ez csak a mi tapasztalati vagy gondolatvilágunkban lehet az.

Talán azért látják így sokan, mert az isteni élményekre várnak?  

- Miért ne lehetne az Atyával kapcsolatban élménye az embernek? Tessék megnézni a teremtett világot! Szinte extázisba lehet jönni a természet szépségén! A XII. században egy Joachim del Fiore nevű kalabriai szerzetes (1135-1202) írt egy prófétás könyvet, és ő fogalmazta meg ezt. Úgy állította be, hogy Krisztusig volt egy Atya-korszak, azután jött egy Fiú-korszak, és jövendölgetett, hogy talán a XV. században majd jönni fog a Szentlélek korszak. Majd utána, amikor a Lélek is elvégezte a magáét, akkor eljön a teljesség. Ez tévedés volt.  

A régi egyházatyák úgy mondták, hogy a Szentháromság személyei között perikorézis van, azaz áthajol az egyik munkája a másikba, és munkálja így a Szentháromság az ember üdvösségét, a világ fenntartását, és az Isten országa eljövetelét. Vannak természetesen hangsúlyok, különbségek is.

A Szentháromság dolga elméleti kérdés. Mindig próbálták képekkel közel hozni.

- Ennek a titoknak a megértéséhez úgy juthatunk el, ha átmegyünk egy nagyon alacsony ajtón. Le kell térdelni és alázatosan átmenni, mert sem az eszünk, sem a szívünk nem tudja fölfogni az isteni véghetetlenséget. Megmondták ezt a régiek is: a véges nem tudja a véghetetlent fölfogni.
Maradjunk a képeknél! Háromszög. Egy geometriai ábra, amely talán segít megérteni a Szentháromság személyeinek egymáshoz való viszonyát. Augustinus hozta a legtöbb képet, de minden esetben ő maga hozzáfűzi, hogy ezek csak képek, olyanok, mint amikor kívülről benézünk egy ragyogó, kivilágított terembe, elkáprázódik a szemünk, mert kívülről a sötétből nézünk be. Valamit látunk, valamit sejtünk. Ahogy a régiek mondták, most teológia van, most magyaráznunk kell, gondolkodnunk kell, értelmezni kell, töprengeni kell. Jórészt egyébként a saját megértésünket magyarázzuk, és ez a teológia igazi feladata. Az üdvösségben már nem lesznek ilyen kérdések, ott majd dicsőítjük a Szentháromságistent a maga teljességében.  

Ha valaki bejönne az utcáról és megkérdezné, kicsoda a Szentlélek, mit válaszolhatnánk neki?

- Lélek Krisztusról beszél. Szokták használni azt a szót, hogy élménykeresztyénség. Az ún. élménykeresztyének jelentős része lemondani látszik arról, hogy Krisztus ismerete felől ismerje meg Istent. Ők rögtön utaznak a szív felé. Kálvinnak van egy megdöbbentő mondata Mária énekéről: Máriának először az értelmével kellett megértenie az Isteni kinyilatkoztatás nagyságát, hogy aztán felgyulladjon szívbeli bizalma, és az egy megerősített, és megalapozott bizalom legyen. Ezzel Kálvin megjelöli azt az irányt, hogy a lélek ugyan nem az ész, de a léleknek van egy elmét megvilágító, gondolatot átrendező, helyes irányba állító munkája az ember életében. Egyébként ki a Lélek? Aki által fennáll a világegyetem. Ki a Lélek? Aki lebeg a vizek fölött, a káosz fölött, és a zűrzavarban rendet csinál. Ki a Lélek? Aki fölállítja az összerogyott embert és elindítja. Ki a Lélek? Aki meggyógyítja a beteget. Ki a Lélek? Aki megmondja a szívünkbe, hogy mit imádkozzunk, hogy jól imádkozzunk. Ki a Lélek? Aki kiált helyettünk is, ha már elfogyott a szavunk.
Ki a Lélek? Augustinus azt mondja: Az Atya a szeretet, a Fiú az, akit az Atya szeret, akkor a kettő között a Lélek maga a szeretet. Ő a Lélek. Nem szellem, nem elvonatkoztatás, nem isteni intellektus, nem konvertálható világerő vagy kozmikus hatalom, hanem személy.

Nagyon nehéz ma megértenünk azt, hogy személy, mert azt értjük alatta, hogy individuum.

- Nem. Ez végzetes szócsere. A személy szót Tertullianus egyházatya vezette be a nyugati gondolkodásba a latin persona szóval. Nem individuumot jelent. Az elkülönült, önmagában megálló valaki. A szó eredeti jelentése az, hogy szerep, de a legjobb értelemben. Szerep csak ott van, ahol van egy másik ember.

Akinek játssza a szerepet?

- Nem akinek játssza, hanem akivel kapcsolatban van. Nem pusztán játékról van szó: Én, mint individuum lehetek önmagamban, és nem kell hozzá senki más.

A személy feltétlenül egy közösség része?

- Igen. A Szentháromság személyei közösségben vannak. Terhes szó a persona, mert ez a régi római színházban az álarcot jelentette. Ha lefelé állt az álarc szája, akkor szomorú szerep volt, ha mosolygott akkor komikus szerep volt. Jobb híján azonban ezt a szót használta Tertullianus egyházatya. Azt a létrelációt vagy létezés viszonyt jelenti a személy szó, amit mindig csak a másikkal való viszonyban tud az ember megérteni.

Kálvint a Szentlélek teológusának szokták mondani. Miért volt számára ez a kérdés annyira fontos?

- Kálvin elkezdte olvasni a Bibliát, tüzetesen, alaposan magyarázta, és nagy csodálkozással állapította meg azt, hogy nincs igaza Joachim del Fiore-nek. Látta azt is, hogy nincs igaza a saját kora rajongóinak sem, akik azt mondták, hogy lehelt egyet a Lélek pünkösdkor és aztán ezerötszáz évig pihent, de most megint fújt egyet. A Lélek a teremtéstől kezdve mindig, mindenütt ott van. De sohasem élhetett az Isten népe rend, külsőséges megnyilvánulási formák nélkül. Fölmegy a lelkipásztor a szószékre. Emberi szavak. Kinyitjuk a Szentírást, betűk vannak benne. Hogyan lesz ebből élet? Úgy, hogy a Lélek a szívünkben bizonyságot tesz. Ha ez elmarad, akkor a szó szó marad, a prédikáció egy szép retorikai teljesítmény lesz, a bizonyságtétel egy személyes vallomássá változik, nem ér el a másik szívéig. A Lélek a nagy közvetítő. Maga Isten tuszkol engem oda a Szentlélek erejében pártfogóként a saját kegyelmi, királyi széke elé. 

(Az interjút Fekete Ágnes református lelkipásztor, a Kossuth Rádió Református félóra című műsorának szerkesztője készítette.)