„…előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot.

Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!”

/Mózes_5 30,19/

„VÁLASSZATOK! - ADDIG, MÍG TART A MA…”

 Életünk tele van döntésekkel. Némelyek csupán egy óránkra, egy napunkra vannak hatással, mások éveket, vagy akár egész sorsunkat meghatározhatják. Az ember minden választással lehetőséget kap arra, hogy hogyan és merre  tovább? Ugyanakkor felelősséggel kell meghoznunk minden döntést, hiszen azoknak következményeit hordozzuk életünk során. Sokféle tapasztalat lehet e tekintetben mögöttünk. Van, amire azt mondjuk, hogy nagyon jó választás volt, és van, amire azt, hogy ebben nagyot tévedtem.

 Egy  olyan döntésre szeretném odairányítani az Olvasók figyelmét, ami meghatározza az összes többit. Ez a döntés nemcsak földi életünket érinti, hanem azt is, ami azután következik. ”Lásd, eléd adtam az életet és a halált… Válaszd hát az életet!”

 Amikor Isten népe elérkezett az Ígéret földjének a határához a hosszú pusztai vándorlás után, akkor az Úr még fontos dolgokat mondott el övéinek. Ezek közé tartozott a fent idézett Ige is.

 Miért volt fontos ezt elmondani a honfoglaló népnek? Mert volt már rá példa, hogy az ember választhatott az élet és a halál útja között. Az Édenkertben egykor rossz döntés született, aminek következményét hordozzuk mindannyian, akik e földre megszületünk. Isten meg akarta óvni az ő népét , ezért helyezi a szívükre, hogy válasszák az életet.

 A Bibliában az élet és a halál nem csak azt jelenti, mint amikre mi gondolunk e szavak hallatán. Hisz mi jut eszünkbe, ha ezt halljuk, hogy „élet”? A kipattanó rügyek, az éneklő madarak, a pillanat, mikor karjainkba vettük először gyermekünket, a mosoly, a kacagás, ünnepek a terített asztal mellett, küzdelem, siker, csalódás, fájdalom - ez mind-mind az élet! Mi jut eszünkbe arról, hogy „halál”? Az elmúlás, a háború, az örökre elhalkuló szívdobogás, csend, gyász, könnyek.  

De ez a két szó itt, hogy élet és halál, mást jelent, többet jelent ezeknél. Az élet azt jelenti, hogy Istennel telnek napjaim, vele megyek tovább. Benne bízva, a vele való közösségben, a neki való engedelmességben igyekszem élni. A halál azt jelenti, hogy Nélküle élek, csakis a magam szabta törvények szerint. E két lehetőség volt ott Isten népe előtt. Hogyan lépik át a megígért haza határát ? Választják az életet,  Isten vezetését, vagy választják a halált, azaz inkább élnek a maguk törvényei szerint, vagy szomszédos népek isteneit imádva?

A mi életünknek is egy nagyon fontos döntése ez: Istennel vagy Isten nélkül?! Mert ez meghatározza mindennapi útkeresésünket is. Isten nem félelmet akar kelteni bennünk ezzel a választással, hanem inkább felkínálni azokat az áldásokat, amiket elnyer az az ember, aki az életet, az Urat választja.

Ennek legnagyobb bizonysága a közelgő húsvét ünnepe. A feltámadás napja arról is üzen, hogy Istenben nem csalódhat az ember. Minden úgy történt azon az első húsvéton, ahogy az Úr előre megmondta. Jézus emberek kezébe adatott, szenvedett, kicsúfoltatott, meghalt, de harmadnapon feltámadt a halottak közül.

 Amikor reggelente felnyitom a Bibliámat, ugyanazzal a két szóval találkozom először nap nap után, ami egy könyvjelzőre van hímezve: Jézus él! Olyan ez nekem, mint az a karcolat, ami Luther íróasztalán volt: „Meg vagyok keresztelve.” Jézus él! S mintha egy különös szemüveget vennék fel, ebben a bizonyosságban másként látom saját nehézségeimet, és a világ megannyi kétségbeejtő konfliktusát, problémáját, szükségét. Jézus él, és mindenre hatalma van, és Ő tudja azt is, hogy mi a célja mindazzal, amin keresztül vezet. „Válaszd hát az életet!”

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden Kedves Olvasónak Békés Feltámadás Ünnepet!

/Bundzik Attiláné lekipásztor/