SZILVESZTERI „TIZENKETTŐ”
„Szilveszterkor lépjük át
az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A
szilveszteri „hangulat” nagyon is összetett valami, s kivált az a hívő számára.
Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm
találkozója a szilveszteri „tizenkettő”.
Az egyetlen ünnepünk, mely
túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is
mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a
megszentelése. Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük.
Tulajdonképpen csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a
hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az
éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni.
A Szilveszter mégis a
féktelen, a karneváli öröm órája lett, s mintha emögött az öröm mögött még ma is
valamiféle pogány szív dobogna. Nem csoda aztán, ha újév napja sokak számára a
kijózanodás szürke szomorúságával egyenlő.
Pedig gyönyörű alkalom az
igaz derű s tegyük hozzá: a földi öröm számára. Mert valóban az: „földönjáró”
ünnep, s ezt a „földi mosolyt” nem is szabad megtagadnunk tőle.
Tizenkét óra van. Az
éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör
írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálygömb, a csillagos egyetem. De a mi
szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S
ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen
csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az óesztendőből az
újesztendő mezőire.”
/Pilinszky
János/
***
Pilinszky János 1961-es
rendhagyó gondolataival kívánunk Minden Kedves Olvasónknak
áldott, békés, egészséget
hozó, jó kedvre derítő víg esztendőt!
/Czine
Mihály Pedagógus Műhely/