Székely János

EMBER - JUSSON

 Én nem mutatkozom meg senkinek.

S ugyan ki tudja, mi rejtőzik bennem?

Mit hordok bölcs és hallgatag szívemben?

Ugyan ki tudja? Lám, ki fejti meg?

Ki tudja, lelkem mért s hogyan remeg?

Hány furcsa szándék kergetőzik abban?

Hány aljasságot forralok magamban,

S hány ízletes gyümölcsöt érlelek?

Nem tudja senki! Hűvös és csodás

Páncélként óv a szörnyű hallgatás.

Mi óvna még, ha ezt is sutba vetném?

Ember vagyok, s ez vádra már elég:

Nincs rágalom, hogy rám ne illenék,

Se hódolat, hogy meg ne érdemelném.