PÜNKÖSD

Pünkösd azt jelenti: ötvenedik. Ötvenedik nap Jézus feltámadása után.

Krisztus feltámadása után még negyven napig együtt volt tanítványaival, és felkészítette őket szolgálatukra. A negyvenedik napon visszament a mennybe. A tanítványok pedig itt maradtak szorongó szívvel, tele félelemmel. Az ezt követő tizedik napon azonban valami különös dolog történt. Egy pillanat alatt egyszerre, úgy magától, eltűnt a félelmük, bátran kimentek az emberek közé, és különös erővel prédikáltak Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásának a jelentőségéről. Olyan erő volt ebben, hogy sokan megvilágosodtak, és Jézus tanítványaivá lettek.

 Luther Márton a reá jellemző vaskos fogalmazásban ezt írja: „Pünkösdkor a tanítványok belemarkoltak az Ige gazdagságába, és szórták gazdagon az életet támasztó Igét. Én sem tudnék úgy prédikálni - folytatja -, pedig én a Szentírás doktora vagyok, ők meg halászok voltak.”

Nos, ez a pünkösd csodája, hogy függetlenül attól, hogy mik az emberi feltételek, maga Isten munkához lát, és az újjáteremtés munkáját igéje és Szentlelke által végzi - akár halászok által is.

 És ezek a tanítványok utólag ismerték fel, hogy ekkor teljesedett be Jézus ígérete, amit megmondott nekik előre, hogy elküldi majd a Szentlelket, aki bátorrá teszi őket, mondanivalót ad a szájukba, vezeti őket, és védi is majd őket. Így lett ez a feltámadás utáni ötvenedik nap a Szentlélek kiáradásának az alkalma, aztán később a pünkösd ünnepe.

***

Függetlenül attól, hogy tisztában vagyunk-e azzal, hogy a lelkünket ajándékba kaptuk,

mindannyian felelősek vagyunk az életünkért, a lelkünk tisztán tartásáért.

Ezzel a felelősségteljes tudással kívánunk minden Olvasónknak hosszantartó, tartalmas pünkösdi lelket, a küldetést felismerő, bátran megélt, vállalt méltó életet!

 /Szerkesztők/