Ϯ CSUKÁS ISTVÁN

(Kisújszállás, 1936. április 2. — Budapest, 2020. február 24.)

Legalább három nemzedék nőtt fel a meséin, egy ország mindenkori mesefilm nézői rajongtak kedves szereplőiért.

Kevesen tudták róla, hogy költő is volt. A Nemzet Művésze, Kossuth-díjas író, költő fejezte be földi életének útját ennek az évnek februárjában.

Szerkesztőségünk ezzel, a kevesek által ismert, nagyon emberi, szubjektív lírai költeményével búcsúzik Tőle:

Szerelmes vers

Ülj ide mellém s nézzük együtt

az utat, mely hozzád vezetett.

Ne törődj most a kitérőkkel,

én is úgy jöttem, ahogy lehetett.

Hol van már, aki kérdezett és

hol van már az a felelet –

leolvasztotta a nap

a hátamra fagyott teleket.

Zötyögtette a szívem, de most szeretem

az utat, mely hozzád vezetett.

Égi útján álljanak sort a Szerettei mellett Mirr-Murr, Süsü, a sárkány, Pom-pom és a többi mesefigurája!

/Szerkesztőség/