ÉLETSORSOK

DR. CSÓKAY ANDRÁS

  /Az Istenhez fohászkodó agysebész/

Nem mindennapi orvosi pálya az övé. Az 1956. februárjában született, ma már világhírű  agy-idegsebész sajátos életutat járt be. A mai napig azon orvosok közé tartozik, akik felelősséggel és kellő alázattal viseltetnek a tudományuk/a tudomány iránt, éppen ezért azt is tudják, hogy emberi tudásunk véges, és van egy pont, amikor a döntést át kell adni a Legfelső Hatalomnak, a Teremtő Istennek. Ezzel a mélyen megélt hitével végzi életmentő agyi műtéteit. Hosszú utat járt be, amíg elfogadták a stroke-os betegek megmentésére általa kidolgozott módszerét.

***

Pályája nem az orvostudományi egyetemen kezdődött.

Az érettségi után 1975-től 1980-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki karán tanult, majd szerzett diplomát 1980-ban. Három esztendeig dolgozott mérnökként, majd  gyerekkori álmát megvalósítandó pályát módosított. 1983-ban felvételizett Semmelweis Orvostudományi Egyetemre, ahol 1989-ben orvosi diplomát szerzett, majd 1994-ben idegsebész szakvizsgát tett. 1989-től, mint szakorvos az Országos Idegsebészeti Intézet munkatársa lett Budapesten, majd 1993-tól az Országos Baleseti Intézetben dolgozott. 2003 és 2007 között Szombathelyen élt, és a Markusovszky kórház Idegsebészetén dolgozott. 2007-ben visszaköltözött Budapestre, és 2009-ig a Szent János kórház Idegsebészeti osztályán vállalt munkát. 2010-től a Miskolc Megyei kórház Idegsebészetének munkatársa lett, és kezdte el gyógyító tevékenységét. Ettől kezdve folyamatosan ingázott Miskolc és Budapest között, mert feleségét és gyermekeit a fővárosban hagyta.

 Három év múlva újra visszaköltözött Budapestre, és 2013. augusztus elsejétől a Honvéd Kórházban folytatja pályafutását – mint a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ idegsebészeti osztályának vezető főorvosa –, ahová magával hozta az általa kifejlesztett innovációs műtéti technikát is - nevezetesen az agyi érvarrást.

 2019. augusztus elején egy bangladesi sziámi ikerpárt választott szét sikeresen egy 30 órás szétválasztó műtét során, a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány harmincöt fős magyar orvoscsapatával. Rabeja és Rokeja szétválasztására 2017-ben kérték fel őket. Az alapítvány orvosi csoportját Dr. Csókay András a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Idegsebészeti Osztály osztályvezető főorvosa vezette a dakkai katonai kórházban.  2019. októberében az ikerpár elhagyhatta a kórházat, és a szüleivel él együtt. Csókay András neve  ekkor lett világhírű. Hazánkban is ekkor ismerték el méltóképpen azt a kutatását és műtéti technikáját, amelyet már 1998-ban kifejlesztett és sikerrel használt, az ún. ”éralagút-technikát”.

 Ez az új módszer a súlyos traumás agyduzzadás kezelésére, egy új fejlesztés a koponya-térnyerési technikák műtéti megoldásaira. Az éralagút-technika lényege, hogy a koponyatető eltávolítása után az ereket egy alagúttal védik meg az elzáródástól, ezzel megmenthetők a súlyos agyvérzéses betegek.

Neve egyházi berkekben sem ismeretlen, hiszen dr. Csókay András keresztény főorvosként gyakorolja praxisát. Páciensei, volt betegei, de még kollégái közül is sokan „imádkozó orvos-ként” emlegetik.

Életútjáról, kutatásáról, hitéről valljon ő személyesen a 2013-ban a kárpátaljai  Bakos község református gyülekezetében tartott előadása után készült beszélgetésben, majd egy rendhagyó könyvismertetésben, amely a Magyar Kurírban jelent meg.

Mindkét forrás megismerteti az olvasót a nem mindennapi gyógyító, Istenhez fohászkodó orvos életével, munkájával.

***

– Hogyan lett Önből „imádkozó orvos”? 

– Számos próbatételen kellett átesnem, amíg meggyőződtem arról: csakis a keresztényi életvitel, a jézusi tanítás számomra az igazi út. A Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán szereztem diplomát 1980-ban, később orvosként tanultam tovább a Semmelweis Egyetemen. Praxisom kezdetekor nem éltem aktív hitéletet, s ez idővel csak rosszabb lett: habzsoltam az életet és mindazt, amit ma már bűnösnek tartok. Így nem csoda, hogy hamar kiégett lelkű emberré váltam, ami mind a magánéletben, mind szakmai téren éreztette hatását. A fordulat az életemben 1998-ban, negyvenkét évesen következett be. Kérdések kínoztak, s választ ezekre egy templomban próbáltam találni. Imádkoztam, s úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül, Isten egy belső hang révén szól hozzám. December 11-én történt mindez. Másnap reggel a templomi kereszt előtt imádkozva ismét meghallottam ezt a belső hangot. Mindez véglegesen megváltoztatott: szakítottam korábbi életemmel, és egy egészen más úton, tiszta lappal indultam tovább. Ettől az időponttól kezdve rendszeresen imádkozom, keresztény sebészként praktizálok, így lettem „imádkozó orvossá.”

– Mi a különbség a keresztény orvos és a nem keresztény orvos között? 

– Véleményem szerint a keresztény orvosnak valamivel könnyebb dolga van, mint a nem keresztény orvosnak: ha valaki komolyan hisz a vallásban, az számára nagyobb munkabírást, odaadást és önfeláldozást tesz lehetővé. A keresztény orvos könnyebben érti meg és éli meg a szenvedést, így jobban tud regenerálódni, mert – ahogy Teréz anya mondta – látja a szenvedő Krisztust a betegben, és ez erőt ad. Isten jelenti számára azon fogódzkodót, erőt és kreativitást, melyekbe kapaszkodva emberséggel és magas szakmai szinten tudja végezni a gyógyítást: mindezt én is megtapasztaltam.

– A munkája mellett hogyan van energiája és ideje a bakosihoz hasonló templomi szolgálatokat is végezni? 

– A miskolci munkaközösség, ahol osztályvezető főorvosként dolgozom, nagyon jó kollektíva: szakmailag felkészültek, és megértők is az ehhez hasonló tanúságtételeim iránt. Mindez lehetővé teszi, hogy alkalomadtán a munkahelyemen nélkülözzenek, s hogy elutazhassak szolgálni keresztény testvéreimhez. Ezzel együtt természetesen az időt is nagyon be kell osztani, ám ami fontos, arra az Isten mindig ad időt. Az időt pedig jól ki is kell használni, főleg nekünk, keresztényeknek. Az ilyen tanúságtételek a keresztény ember számára fontos szolgálatot jelentenek, egyben megtiszteltetés és feltöltődés is: a figyelmes hallgatóság minden esetben erősíti az előadó hitét, így az enyémet is.

– Osztályvezető főorvosként a rezidenseinek mennyire igyekszik átadni az Ön által vallott értékeket? 

– Maximálisan igyekszem átadni, biztatom őket a keresztény életvitelű gyógyításra. Persze igyekszem mindezt nem „túlbeszélni”, de megfelelő időpontban és pillanatban ezt meg szoktam nekik vallani. Megemlítendő, hogy öt éve az egyetemi orvostanhallgatók részére a keresztény orvosképzés elveit tartalmazó tantárgy is indult Istenhit és orvostudomány címmel, melynek a Semmelweis Egyetemen én vagyok a tantárgyfelelőse és előadója, de olyan kiváló szaktekintélyek és vendégelőadók is részt vállalnak az oktatásban, mint pl. dr. Kellermayer Miklós sejtkutató vagy dr. Papp Lajos szívsebész-professzor.

– Egy kényes kérdés: mi a véleménye a hálapénzrendszerről? 

– Ha a beteg úgy érzi, hogy az egészségügyi személyzet államilag nincs megfizetve, önként és jószántából adhat pénzbeli juttatást: ezt az önkéntes adományt az orvosi személyzet a pácienstől – a templomi önkéntes adományozáshoz hasonlóan – elfogadhatja, mindezt nem tartom bűnnek. De hogy az egészségügyi személyzet ezt erőszakosan kérje, elvárja, vagy hogy az orvosi ellátás javítását ehhez kötve kényszerítse ki: nos, ez már tragikus, bűnös, minden erkölcsi szabályt áthágó dolog!

– Ön egyike a Príma Primissima-díj birtokosainak. Mikor részesült ebben a rangos kitüntetésben, s mit tudhatnak meg az olvasók az Ön által elért eredményekről? 

– 2005-ben tüntettek ki: abban az évben a Príma Primissima-díj Tudomány-kategóriájának Príma-díját, valamint egyúttal közönségdíját is átvehettem. Nekem praxisom során az agysérült, ill. tumoros betegek kezelése terén sikerült eredményeket elérnem. Nagyobb eredményemnek a súlyos traumás agyduzzadás kezelésére kidolgozott ún. „éralagút”-technikát tartom és egy új munkamódszert a legnehezebben operálható agydaganatok sebészetében. Ez a módszer segít a kevesebb súlyos szövődmény eléréséhez. Eredményeimet nem magamnak, hanem Istennek köszönhetem, aki segített felismernem ezen lehetőségeket.

– Kárpátalja kapcsán milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodott? 

– Mező Miklós református lelkipásztor meghívására ideérkezve alkalmam nyílt kicsit tájékozódni. Nagyon fájó, hogy ezt a kicsiny magyar közösséget a kisebbségi sors mellett az igen magas munkanélküliség is hátráltatja. Tudomásom szerint az egészségügyi ellátásban is komoly problémák vannak. Hogy ezek a közösségek éljenek, fontos szerephez kell jutnia a hitélet erősítésének: úgy vélem, az egyházak jelentik az itteni magyar közösségek életében az egyik világító fáklyát. Azt már most, az előadás alkalmával láttam, hogy a magyar közösségben van élni akarás: a templomban kibontott magyar zászló, a sokaság ajkáról felhangzó magyar ének mind erről győzött meg. Hálás vagyok, hogy itt lehettem, pozitív élményekkel feltöltődve távozom haza.

***

A  kettőezres évek elején jelent meg egy sajátos „szerzőpáros” nem mindennapi könyve.

Muhari-Papp Sándor Balázs – Csókay András Művészet és idegsebészet együtt a hitben

A kötet egyik szerzője festőművész, a másik idegsebész. Személyes megtapasztalásuk alapján vallják, hogy az imádság, a tudomány, a művészet – bár különböző területek – segítik egymást. Tudomány és művészet a hétköznapi misztika által áll együtt Jézus. A két nyelven, angolul és magyarul megjelent kötetben Csókay András tudományos felfedezéseihez, közleményeihez kapcsolódó rajzokat láthatunk. Muhari-Papp Sándor alkotásainál bizonyos „orvosi helyzeteken” kívül (műtő, boncterem) megjelenik a Szentháromság misztériuma, és így a rajzok szemlélése misztikus lelkigyakorlattá lesz.

Csókay professzor számos új műtéti eljárást, módszert dolgozott ki, és minden nemzetközi sikert aratott szakmai ötlete rózsafüzér imádság közben jutott az eszébe. Leghíresebb felfedezése az éralagútműtéti módszer, amelynek lényege: a koponyacsont elvételét követően a duzzadó agy felszíni ereit a csontszél általi leszorítástól védik meg az úgynevezett „Betlehem” párnákkal. (Az elnevezés összefüggésben van Jézus Krisztus születésével: ő az egész emberiség megváltására született, míg az éralagút-módszerrel meggyógyított, gyakran menthetetlennek látszó betegek mintegy újjászületnek.) Így az agykéreg nem hal el. Ezt a két dolgot korábban nem lehetett elérni. Az új módszer révén a halálozási arány a felére csökkent, a hasznos túlélés pedig négyszeresére nőtt.

 Csókay András több nemzetközi tudományos laphoz is elküldte kutatásai eredményét, de mindenhonnan visszautasították.

2000 tavaszán megismerkedett Muhari-Papp Sándor Balázzsal, akinek mesélt a gondjairól. A festőművésznek súlyos koponyasérülése volt tizennyolc éves korában. Hetekig feküdt kómában, az orvosok szinte egyáltalán nem bíztak a gyógyulásában. Akkoriban épp abban az intézetben feküdt, ahol Csókay András később dolgozott. Muhari-Papp a felépülése után sok központi idegrendszeri sérült beteget gondozott. Az idegsebész és a művész beszélgetései közben felmerült, hogy meg kellene rajzolni Csókay András módszerét. Utóbbi elmondta a gondolatait, a művész megrajzolta azokat. Imádkoztak, rajzoltak, míg végül elkészültek a rajzok, melyeket elküldtek a világ nagy idegsebészeti lapjaiba, az USA-ba és Európába.

 A fogadtatás egészen elképesztő volt, rengeteg helyen közölték a tanulmányt a rajzokkal együtt, az éralagút műtéti módszer több díjat nyert, így 2002-ben, a Baliban rendezett világkongresszuson, majd itthon 2005-ben jutalmazták Príma Primissima-díjjal a tudomány kategóriában. Külföldről rengeteg személyes elismerést kaptak, azóta már sok helyen alkalmazzák az eljárást. Csókay András meggyőződése, hogy mindebben komoly szerepe volt annak, hogy az éralagúttal felhívták a koponyasérültekkel foglalkozó idegsebészek figyelmét a korábbi problémára, és egyben megoldást is adtak

− Eredetileg építőmérnöki diplomát szerzett. Jelent valamit ez a tudás a sebészeti eljárások kialakításában?

 − Mindenképpen egy másfajta szemléletet jelent, sokszor sokkal racionálisabban közelítek egy problémához műszaki szemmel, mint orvosival. Azokat a mechanikai, statikai megfontolásokat, amik az építészetben használatosak, az embernél is használni tudjuk a biomechanika segítségével. Egy emberi csontváz esetében ezt könnyű belátni, de az agyban futó ereknek is megvan a biomechanikájuk, tehát az agy gyógyítása is nagyon közel van a fizikához. Az egyik problémakör a szabad véráramlás biztosítása agyduzzadással járó traumák műtéti megoldásakor. Ha az agyat fel akarom szabadítani a nyomás alól, föl kell nyitnom a koponyát. Akkor mindenképpen keletkezik egy éles csontszél, aminek ha az erek nekinyomódnak, elzáródnak. Ezért próbálom kipárnázni a csontszéleket, és mintegy áthidalót, egy pillért építek, ahogyan egy mérnöki szerkezet áthidal egy nyílást, vagy ahogyan egy alagutat megtart a boltozata. Ezért is neveztem el ezt a módszert éralagútnak. A kitüremkedő agyrész nem hal el, ugyanakkor létrejön a kívánt koponyaűri nyomáscsökkenés, így a halált okozó beékelődés nem következik be. Az éralagút módszer ugyan nem garancia arra, hogy a beteg biztosan életben marad, de a módszer esélyt ad az életben maradáshoz. Újabb eljárásom a robotkéz technika. Ez egy mikrosebészeti technika, amelynek a különösen nagy pontosságú agy- és gerincvelő műtéteknél van szerepe. A legbiztosabb sebészi kéznek is van egy úgynevezett élettani remegése. Az új megtámasztási módszer ezt küszöböli ki.

− Milyen kórképek esetén alkalmazható?

− A leírt esetek egy része agytumor, illetve agyi érsebészeti munka volt. Kifejlesztettem stroke-ellátásra, ahol akár 1,2 milliméter átmérőjű érből tudnánk a vérrögöt gyorsan eltávolítani aztán összevarrni a mikroeret. Magyarországon évente 45 ezer ember kap agyi érelzáródást. A megoldás leghatékonyabb kulcsa: a vérrög észleléstől számított 3-4 órán belüli sebészeti eltávolítása. Erre eddig nem állt rendelkezésre megfelelő műtéti technika, még a mikrosebész specialisták kezében sem. Azt szeretném elérni, hogy a mikrotechnikával egy átlagos idegsebész is képes legyen ezt a feladatot végrehajtani, éjszaka, fáradtan is. A korunk veszedelmének tartott agyi stroke-nál is sokszor a mikroerek elzáródása lép fel. Ezek gyors megszüntetése, vagy a krónikus szűkületek oldása sokszor lehetetlen feladat. A legnehezebb idegsebészeti betegségek tehát megmaradtak a nyílt agysebészet számára, miközben az említett kisebb elváltozások műtétjei kikerültek az idegsebészek kezéből, pedig azokkal lehetett nagy gyakorlatot szerezni. A legnehezebb nagyméretű elváltozásokhoz a kisebbeken keresztül vezetett a „gyakorlati” út, ami így elveszett a képzésben. Rendkívüli mértékben megnőtt a szövődmények száma itthon és külföldön egyaránt. Ezt a nehézséget számolja fel az új módszer, az ujjhegyletámasztás, valamint a hozzá tartozó képzési metódus. Ezek révén teljesen kiküszöbölhetjük egyrészt a tapasztalatlanságból fakadó stresszes kézremegést, másrészt az élettani normális kézremegést is, amit az eddigi kéztámasztás nem tudott kivédeni.

Muhari-Papp Sándor Csókay András útmutatásai alapján megrajzolta a bőrnyújtás technikáját is, amely újabb térnyerési módszert jelentett a súlyos koponyasérültek kezelésében. Az idegsebész felidézi azt is, hogy 2005 augusztusában a keresztény orvosok találkozójáról tartott hazafelé az ország egyik végéből, amikor a rózsafüzér mondása közben felvillant az ötlet, hogyan válhatnak az idegsebészeti műtétek pontosabbá. „Nem a kézélen kell támasztani, hanem ujjhegyen, mégpedig a műszerfogó ujjhegyeken. Így kiesnek azok a kis kéz- és ujjízületek, melyek átviszik az élettani kézremegést a műszervégre. Az élettani kézremegés a szívütésekből ered, van neurogén eredete is, például fáradtság, stressz.” A kérdés az volt, hogyan lehet mindezt megjeleníteni? „Ima, böjt, ima, aztán rajzolás” – heteken, hónapokon keresztül ment ez így, és komoly eredmény született. Rengésmérővel tizedmásodmilliméter pontossággal mérték ki a változást, remegéscsökkenést. Az első cikket a Surgical Neurologyban nyolc nap alatt fogadták el, a másodikat három nap alatt. Csókay professzor szerint ez világrekord, egy ismeretlen, kis, magyar idegsebészeti osztályról, Szombathelyről, egy nagy, nemzetközi, tudományos világlap ilyen rövid idő alatt igent mond a cikkre. „Hihetetlen! Isten segítségével minden lehetséges!”

Csókay András szerint a tudomány csak felismer, megismer, sosem kinyilatkoztat. A professzor emlékeztet, az összes tudományos igazság megvolt már, mielőtt felfedezték. „Mi csak megismerhetjük az Isten által teremtett természeti törvényeket. Ezért nem mondhat ellent egymásnak a tudomány és keresztény hitünk.” Ahogy azt II. János Pál pápa hirdette: ugyanannak az ősigazságnak a megismerésére törekszik mindkettő, csak más eszközökkel, más megismerési rendben. A hit és az ész olyan, mint a madár két szárnya: mindkettő kell az embernek, ahogy a madárnak is, hogy emelkedjen.

/A könyvismertető beszélgetés a Magyar Kurírban jelent meg/