KARÁCSONYI VERSAJÁNLÓ

Nagy Gáspár

JEGYEZVÉN SZALMASZÁLLAL

-        mindig és mindig:
bűnökben édesült, iramult napok
habjaiban fuldokló emberek,
egy szalmaszállal, tudjátok-e?
talán a menthetetlent mentitek.

-        … kívül és belül:
poklosan örvényült, háborult világ,
de a remény sohasem meghaló,
ha minden utolsó szalmaszál
ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!

Az ünnepek elmélkedésre, gondolkodásra késztetnek minden jóérzésű embert. A karácsonyi ünnepkörrel különösen így vagyunk, hisz felekezetre való tekintet nélkül minden ember számára azt az ünnepet jelenti, amikor közvetlen módon is kifejezheti a szeretetét, megérezheti a szeretni és szeretve lenni örömét; megélheti ama 2000 évvel ezelőtti csillag ragyogásának a fényét.

Természetes, hogy a művészetek minden ága, minden jeles képviselője is megálmodta a maga módján ezt a varázslatos történetet. Számtalan irodalmi alkotás témája a kisded, a betlehemi jászol és a háromkirályok története.

Mivel a mai napig igaz a latin mondás „… habem sua fata libelli.”, azaz „megvan a könyveknek a sorsuk”, mindenki kedvére idézheti a lelkének legjobban megfelelő műveket, sorokat. Én legalább két évtizede az ókori mondást úgy módosítanám: megvan a verseknek, sőt a verssoroknak is a sorsuk. A 2000-es évek elején írta meg Nagy Gáspár a Jegyezvén szalmaszállal című versét. Az a fiatalon elhunyt költőnk (1949-2007), aki a kemény diktatúra idején is megidézte verseiben az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, de a szakrális költészet sem állt messze tőle. Családi kötődése, neveltetése is erre predesztinálta.

Pannonhalmán bencés diákként érettségizett, de nem bigott katolikusként tekintett a világra, hanem olyan emberként, aki mélyen megéli az istenhitét, akinek fontos volt, hogy a saját családjában is ezt a kötődést továbbadja.

Nos, a fent idézett vers utolsó sorai jelentik nekem évek óta a karácsony és az elmélkedő hétköznapok misztériumát:

„a remény sohasem meghaló,
ha minden utolsó szalmaszál
ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!”

Mert mit is jelent a „remény” az életünkben? Miért igaz Nagy Gáspár minden szava?

A karácsonyt a szeretet ünnepeként tartjuk, de azt is tudjuk, hogy a szeretet nem egynapos ünnep, hanem a mindennapi életünknek olyan fontos része, mint a mindennapi kenyerünk. De ilyen fontos a remény is. Mert a remény és a szeretet egymás nélkül nem léteznek. Életünk premisszái ezek - a hitünkkel együtt -, ahogy azt Pál apostol szépen zengő levelében megfogalmazta.

Ezek a fogalmak megfoghatatlanok, ésszel nem mérhetőek, de lélekkel és befogadó szívvel igen. Embervoltunk meghatározója a szeretet megélése és a reményben való hitünk ereje. Így már az is érthető, hogy hívő ember számára egyértelmű, sőt tény, hogy több mint kettőezer évvel ezelőtt "abból a jászolból, amiből minden utolsó szalmaszál való” együtt született meg a szeretet és a remény - Jézus alakjában, Megváltóként közénk jőve.

 A vallását gyakorló vagy éppen nem hívő, de magát keresztény gyökerűnek érző, magát az európai kultúrához tartozónak vélő ember életét mindvégig meghatározza a szeretet és a remény végtelensége. Az, hogy ezt mennyire tudatosan éli meg, egyáltalán felfogja-e, az az egyén lelkének, értelmének, érzelmeinek a gondja (mércéje). Fogalmazhatnám a mai divatos megengedő kifejezéssel: magánügye.

Történelemből és magánéletünkből tudjuk, a remény tartotta/tartja meg évszázadokon át a hazát, évezredeken át magát az emberiséget, mindannyiunkat. Amikor már kilátástalannak tűnt egy-egy küzdelem, az a bizonyos remény erőt adott a harchoz, a túléléshez, az újrakezdéshez. Mert a Teremtő a szereteten és a jóságon kívül, amikor a életre lehelte az embert, a reményt is  a szívébe ültette.

Amikor pedig elbizonytalanodunk mi emberek, megpróbáljuk azt a bizonyos utolsó szalmaszálat a szegényes betlehemi jászolból hozzánk menekíteni, s a fölötte felragyogó csillag fényénél meglátni az élet értelmét, nagyszerű célját, a soha fel nem adás morálját.

Így válik/válhat Nagy Gáspár költeménye minden keresztyén ember számára a megélt/megélhető istenhit örök biztatásként ható megfogalmazásává.

Ezért ajánlom ezt a verset értő szívű elolvasásra és továbbgondolásra!

/PPL/

Megjelent a Sajókazinci Református Híradó 2021. karácsonyi számában