PÉLDAKÉPEK -
KÖZLEGÉNYBŐL TÁBORNOK
161 ÉVE SZÜLETETT
SZURMAY SÁNDOR TÁBORNOK, AZ UZSOKI OROSZLÁN
1945.
március 26-án a magyar fővárosban még alig csitult el a fegyverzaj, amikor a
zuglói házában végső nyugalomra lelt Szurmay tábornok, a 20. századi magyar
hadtörténelem szinte egyedülálló csillaga.
Az öreg tábornok ekkor
már 84 éves volt és a második világháború eseményeiben semmilyen szerepet
nem vállalt. Ennek ellenére halálos ágyánál mégis megjelent egy szovjet tiszt,
hogy hadifogságba hurcolja az egykor igen neves, és rettegett uzsoki oroszlánt.
Szerencsére erre már nem kerülhetett sor, az utolsó óráiban kínlódó öreget már a
szovjet tiszt is sorsára hagyta.
Ki volt ez a magyar
főtiszt, akit még a szovjetek is név szerint számon tartottak bő húsz évvel az
I. világháború lezáródása után?
Ki volt az, akinek nevét
1945 után nem volt tanácsos emlegetni?
Szurmay Sándor 1860.
december 19-én született egy kis faluban Boksánbányán (ma: Románia), evangelikus
családban. Apja kalaposmester volt, akinek korai halála miatt a fiúnak abba
kellett hagynia a szegedi főreáltanodát (gimnázium) 15 éves korában, és a
vasúthoz ment dolgozni. Szurmay tehát nem szerzett érettségit, ami tekintve,
hogy milyen fényes karriert futott be az Osztrák- Magyar Monarchia hadseregben,
akár meglepő is lehetne. De nem példa nélküli karrier volt az övé, hiszen
Csanády Frigyes tábornok és Hazai Samu honvédelmi miniszter is a régi
Véderőtörvény szerinte sorozással került a katonai pályára.
Szurmay Sándor életét
mintha a gondviselés egyengette volna, hogy a későbbi hadvezér példátlan
haditettekkel írja be magát a magyar történelembe, és tegyük hozzá, az orosz
hadtörténetbe. Külön érdekesség, hogy sorozáskor a katonaorvos háromszor is
alkalmatlannak nyilvánította az alacsony növésű Szurmayt, holott semmilyen testi
hibával nem rendelkezett, sőt kiváló tornásznak számított. Nyolcheti
alapkiképzést kapott Lugoson, amely után, a budapesti Ludovika Akadémia két évig
(1883-1884) tartó tisztképző tanfolyamára vezényelték, ennek letelte után rögtön
hadnaggyá nevezték ki, és tanárai rábeszélésére maradt a magyar királyi
Honvédség tényleges állományában. A Ludovika Akadémia előkészítő tiszti
tanfolyamát mindkétszer évfolyamelsőként végezte el 73 hallgató közül. Innentől
viszont nem volt megállás, egy újabb sikeres tanfolyam után Bécsbe került a
hadiiskolába, amit a legjelesebb tisztként végzett el és így került
automatikusan a vezérkarhoz, azon belül is a vasúti irodához, ahol a
felvonulási, logisztikai feladatokat tanulmányozhatta. Ekkor már a Kiegyezés
szellemében a hadvezetés arra törekedett, hogy a honvéd alakulatoknál is
legyenek vezérkari tudású, szemléletű tisztek háború esetére.
Szurmay 1892-ben
századosként került fél évre a budai várba, a Honvédelmi Minisztérium I.
Ügyosztályára. Ez az ügyosztály a legfontosabb fogaskerék volt a honvédség
logisztikai szervezése és összes ezzel kapcsolatos ügy irányításában. Szurmay
hadtörténeti tanulmányok megírása után könyvet írt a honvédség fejlődéséről,
amiért Ferenc József a Katonai Érdemkereszt III. osztályával tüntette ki. Sőt,
az akadémiai rendszer megreformálójaként Szurmaynak mint a ,,miniszter szerény
munkatársa”- ként meghatározó szerepe volt, mivel egy 1897-es törvény az ő
javaslatára lett a király által elfogadva és szentesítve. Szurmay Sándort kiváló
értelmi képességei és lelki tulajdonságai emelték egyre feljebb a katonai
ranglétrán, így 1898-ban őrnagy, 1901-től alezredes, négy évvel később ezredes
és 1907 óta a Honvédelmi Minisztérium II. Ügycsoport főnöke, 1910-től
vezérőrnagy, ezzel egyidejűleg 1910. február 3-án az I. Ügycsoport főnökévé
nevezték ki, miután ennek korábbi vezetője, Hazai Samu honvédelmi miniszterré
lett. Szurmayt tehát előmenetele és képességei a legmagasabb katonai pozíciók
betöltésére tette hívatottá, a világháború előestéjén 1914. május 1-től
altábornagy és augusztustól államtitkár is.
Az I. világháború
kitörésekor Szurmayt is hajtotta a tettvágy, hogy a harctérre mehessen, de mint
I. Ügyosztály vezetője ezt azonnal mégsem tehette meg, mert Hazai a felgyorsult
események közepette nem nélkülözhette jobb kezének számító munkatársát. Ezért
csak 1914 novemberében nyílt arra lehetősége, hogy a frontra mehessen. November
22-én még a Honvédelmi Minisztérium Szent György téri hivatalában dolgozott,
három nappal később már Nagybereznán (ma: Ukrajna) vette át az Ung völgyi
hadseregcsoport parancsnokságát. Eredetileg ugyan a kinevezése csak a 38. honvéd
hadosztály élére szólt, de a 3. hadsereg parancsnoka, Boroević Szvetozár mégis
úgy döntött, hogy egy 40 km-nyi frontszakasz parancsnokává teszi. Szokatlan
ugrás ez a szigorúan hierarchikus felépítésű Habsburg haderőben, amellyel a
magyar altábornagy három rangidősebb osztrák altábornagyot előzött meg. Lehet,
hogy a szerb-horvát Boroević döntésében Szurmay magyar mivolta játszott
szerepet, hiszen Magyarország határát kellett megvédeni, mindesetre a döntés
telitalálatnak bizonyult.
Ugyanis 1914 végén az
osztrák-magyar hadvezetés komoly gondban volt, mert az orosz túlerőt egyedül
kellett feltartóztatnia, mivel a megígért német segítség továbbra sem érkezett.
Az I. világháború egyik legkritikusabb helyzete állt elő az északkeleti
Kárpátokban, mivel úgy tűnt, hogy az oroszoknak elég egy nagy lendületet
venniük, hogy betörjenek Magyarországba és ezzel kiüssék a Monarchiát a
küzdelemből. Az oroszok november végén Homonnánál (ma: Szlovákia) már 40 km
mélységben álltak magyar területen, tartalékok alig voltak, a csapatok nagy
része demoralizálódott, a helyzet tehát kilátástalannak látszott. A válságos
helyzetet Szurmay altábornagy megjelenése oldotta fel, aki képes volt két nappal
a frontra érkezése után győzelmet aratni, amikor az oroszokat egyik legbiztosabb
pozíciójuknál, Méhesfalvánál (ma: Szlovákia) támadta meg és kényszerítette
visszavonulásra. Nem teljesen mellékes tényező, hogy Szurmaynak semmilyen
fronttapasztalata nem volt. Méhesfalva elfoglalása után az oroszok már a többi
állásukat sem tarthatták és így szabadult fel Homonna november 28-án. Ez után a
Szurmay-csoport Uzsok környékét tisztítja meg, ezután átdobják őket Bártfa
környékére, ahonnan megindulva lényeges módon avatkoztak be a limanovai csatába.
Nyikolaj Ivanov tábornok
azon a nézeten volt, hogy először Magyarországot és az Osztrák- Magyar
Monarchiát kell kiütni a játszmából, hogy elszigeteljék Németországot. Ennek
érdekében már 1914 végén újra megindultak csapatai a Kárpátok ellen, hogy
lejussanak a magyar Alföldre, de a valódi küzdelem 1915 januárjában vette
kezdetét. Emiatt a legtöbb honvéd gyalogezredet a Beszkidekbe csoportosítják és
Szurmay altábornagyot – Boroević kérésére, aki egy táviratában keresztelte el őt
uzsoki oroszlánnak – Galíciából rögtön visszavezénylik az Uzsoki-harccsoport
élére. Szurmay februárban Boroevićtől átkerült a 2. hadsereg alárendeltségébe,
aminek később lett jelentősége. Hónapokig tartó erőpróba vette kezdetét,
offenzívák és ellentámadások követték egymást, borzalmas küzdelem zajlott,
sokszor a kegyetlenül hideg időjárással. Voltak olyan napok, amikor a fagyásos
sérültek, és fagy halottak száma magasabb volt, mint a fegyveres harc által
elszenvedett hősi halottaké. Mint Szurmay írja visszaemlékezésében, ezekben a
hónapokban ,,egyik krízis követte a másikat”, de a mindent eldöntő fordulópont
1915 áprilisában következett be, amikor az uzsoki frontszakon a védelmi vonalak
összeroppantak az újabb orosz offenzíva alatt. Szurmay altábornagy háromszor
kapott visszavonulási parancsot, de azokat mégsem hajtotta végre, mert bízott
csapataiban és a kiépített védelmi vonal tarthatóságában. Végül a vele
szomszédos német Déli hadsereg vezetése is a magyar altábornagyot kezdte
támogatni, ezért a felsőbb hadvezetés is elfogadta Szurmay szándékát, bár a
bekerítés veszélye végig fönnállt és az oroszok már 10-15 soros rajvonalakban
támadtak, de sikerült kitartani. Szurmay ezzel azt is megakadályozta, hogy a
harcok Uzsoknál is újra magyar területre tevődjenek át, és ezt a cári orosz
hadsereg már a későbbiekben sem tudta elérni.
Az oroszok veszteségét a
Kárpátokban ezekben a hónapokban 500 ezer (halott, sebesült, hadifogoly) főre
lehet tenni, míg a saját veszteség ennek körülbelül a fele volt. Ma már
elmondható, hogy az oroszokat ezekben a hónapokban sikerült morálisan megtörni,
hiszen a legjobb szibériai hadosztályaikkal együtt sem tudtak áttörni a
Kárpátokon. Ez nagy részben Szurmay Sándor érdeme is volt, aki az elmondott
haditettéért később bárói rangot ,,uzsoki” előnévvel és a Mária Terézia Katonai
Rend lovagkeresztjét kapta meg. Szurmay altábornagy végig a keleti fronton
harcolt, így részt vett a Bruszilov-offenzíva elhárító harcaiban is, majd 1917.
februárjától honvédelmi miniszter lett, augusztustól pedig gyalogsági tábornok.
Példaértékű helytállása
és tettei IV. Károly király elismerését is kivívta, aki 1918. október 27-én neki
ajánlotta fel, hogy legyen Magyarország miniszterelnöke, ez végül elmaradt,
pedig
Szurmay tábornok az a
személy volt, aki képes lehetett megfékezni az elszabadulni készülő káoszt.
/Pap
Krisztián/