Döbrentei Kornél

HOVÁ TŰNT A VITÉZSÉG, FIÚK?

K.Zs.-nak

Fiúk, hová tűnt a virtus, hol lakik,

meddig hátrálunk még, a méhfalig?

Szent Szűz népe! - mintha a szülőcsatorna

a feltámadás dögtemetője volna,

mintha barackvirágból is gyászszag lengne,

betemet az abortuszok mocska, szennye.

Fiúk, ne tűrjük, fonákul essen minden,

kockán nyer a sátán, legalul az Isten,

fügefalevéllel álcázott a pokol,

Édennek hiszi sok elvakított botor!

Ocsúdjatok! Az önfeladásnak vége,

maszlag-pácolt pecsenyegalamb e béke,

szárnya széjjeltépve, falják két pofára,

Fiúk, figyeljetek a Turul madárra,

ha nem, cselédek maradtok, tányérváltók,

Trianon óta nem jártak le a váltók.

Konokul csatát állni, esély s számadás,

Hunor-Magor sarjak, fel s ellentámadás!

Huszáros választ, intőt, ne csak a mának,

féljenek előre is, kik felprédálnak.

Ne a végső lehetőt, a lehetetlent

kísértsük, s akkor a Szent Korona megment.

De veszni se úgy, mint Széchenyi, Teleki,

a végzetet ne pisztolycső dörögje ki:

óvjuk a teremtés-bimbót: a koponyát,

mily tékozlás, ha ólomgolyó robog át

és nem gondolat a kiművelt emberfőn,

anyaföld-látni velőhabos tengerről

nagy ár, megérhetnénk, ahogy jussként dukál:

létünket élet váltsa meg, ne önhalál.

Ne a kopjafát, akkor inkább a kopját,

ha sírjaink a globuszt is fogják,

ne lágy gesztust, mely latrokat ment fel rendre,

inkább sújtva számonkérőn, elrettentve,

mint Balassi, Zrínyi, Petőfi tette itt,

s megemlegették a Magyarok Istenit

a cenkek: szívről szívre kellett vívniuk -

Azóta hová tűnt a vitézség, fiúk?

Fakó példa lett Bajcsy-Zsilinszky Endre,

ki lőni mert gestapós pribékseregre;

hol van a fajtánkért aggódó regiment?

Gérecz s a Pesti Srácok hada lepihent

kék koporsóba végleg, álmuknak kijár

a hősi való: itt minden férfi végvár,

S ma gyávaság sötét bűzmirigye a hold,

Bajcsy horpadt ötpengőse fényesebb volt,

s a tanulság is: szabad nemzetté a nyáj

úgy válhat, ha egy emberként forradalmár.

Fiúk, hová tűnt a virtus, hol lakik,

Meddig hátrálunk még, a méhfalig?