Dsida Jenő

PÜNKÖSD

Ujjong a lelkem s telve van örömmel:

Ma érkezik a régvárt vendég!

Bár liliom-palástot

tehetnék vállaimra

S elébe úgy mehetnék

Hogy szűzfehéren üdvözöljem Őt! –

Bár tűzrózsákat, égő szíveket

Szórhatnék szét a nagyvilágon,

Hogy illatot és színeket

És imákat találjon,

Amerre jár! –

Bár lenne szívem ünnepi

Zsolozsmát zengő, nagy harang,

Mely szétkiáltja örömét,

Hogy csengjen-bongjon tőle a határ!

Pedig, kit várok, csak egy kis madár,

Remegő szárnyú, hófehér galamb! –

– De benne ég az örök Láng,

A szent tevésre ihlető, nagy Isten!

Szemén pünkösdi tüzek nyelve csap ki

S így tekint le ránk!

Csak egy pihegő, hófehér galamb!

De Őt imádom, amíg élek,

S előtte hullok térdre egyedül

Parányi semmiségem

Alázatos mély érzetében

Mikor felettem átrepül:

Mert Ő az Úr és Ő a Lélek!

S tőle várjuk fényes újulását

A föld színének

Ő hozzá csap fel ezer ének

Ostromlón zúgva pünkösd hajnalán:

Oh jőjj el! Jőjj el! 

Halld meg világ a titkot:

Ma eljön hozzánk!

Ujjong a lelkem s telve van örömmel!

Dsida Jenő versével kívánunk áldott, hitben megújuló pünkösdöt minden Olvasónknak!

Egyúttal felidézzük II. János Pál pápa negyven évvel ezelőtt, pünkösd vigíliáján

- a pandémia idején különösen aktuális -  

Varsóban oly nagy erővel mondott imáját:

„Urunk, küldd el hozzánk Szentlelkedet,

küldd el hozzánk Szentlelkedet,

hogy megújítsa a föld arcát!”

/Czine Mihály Pedagógus Műhely/