Somogyi Imre

JÖJJ EL, SZENTLÉLEK!

Fájó emberszívbe,

 mint gyógyító balzsam,

 lázongó lélekbe,

 mint hódító dallam,

 zokogó sírásra,

 mint öröm harangja,

életnek, tavasznak

 hívogató  hangja:

 Jöjj el, Szentlélek!

Gyenge női szívbe,

 mint az erő lángja,

 kereső lélekbe,

 mint lobogó fáklya,

kedvesség és jóság

 langyos fuvalmával,

 a szelíd Megváltó

 gyöngéd uralmával:

 Jöjj el, Szentlélek!

Kis gyermeki szívbe,

mint a csengő ének,

 ártatlan lélekbe,

 mint a vidám élet,

 ezüstkacagással,

 angyalseregekkel,

 atyai mosollyal,

 igaz szeretettel

 Jöjj el, Szentlélek!

Családi tűzhelyre,

 mint a hit szikrája,

- békesség, boldogság

 borulván így rája, -

 magas palotáknak

 fényes nagytermébe,

 kicsi házikóknak

 virágos csendjébe

 Jöjj el, Szentlélek!

Szomorú özvegyhez,

 mint a remény napja,

 éhező árvákhoz,

 mint az árvák atyja,

 könnyek törlésére,

 orvosság-adásra,

 testvéri szent csókra

 és vigasztalásra

 Jöjj el, Szentlélek!

Bűnnek tengerében

 hánykodó habokra,

 minden nemzetekre,

 kicsikre-nagyokra,

 hitnek sugarával,

 Jézus szerelmével,

 az örök Atyának

 örök kegyelmével

 Jöjj el, Szentlélek!