Gondolatok pandémia idején...

PÉLDÁUL A VADLUDAK

Orvos barátom azt mondja: egy meg egy az három. Értetlenül nézek rá. Megmagyarázza: Ha ő külön dolgozik, az egy, ha a másik is külön dolgozik, az is egy. Ellenben, ha ők ketten együtt dolgoznak, az három. Ugyanis amit egy team, egy csapat végez el, mindig több, mintha valaki egyénileg próbál megoldani valamit. Vonatkoztassunk el az embertől, és keressünk megerősítést a madaraknál. Például a vadludaknál.

 A szem csodájára jár annak, mikor felfedezi, hogy impozáns V alakzatban repülnek az égen. Ha a madár a szárnyával suhint egyet, felhajtóerőt képez az őt követő társak számára. És amennyiben csapatban repül, hetvenvalahány százalékkal hosszabb utat képes megtenni, mintha egyedül repülne.

 Amelyik elfárad, hátrarepül, és egy másik foglalja el a helyét a V csúcs élén. Amikor egy lúd kiesik a csapatból, hirtelen úgy érezheti, mintha mázsás súly húzná lefelé. Ezért aztán gyorsan visszatér a csapathoz. A hátul repülő ludak hangos gágogással bátorítják az elsőket a sebesség növelésére.

 Megesik, hogy a lúd megbetegszik. Ilyenkor a V alakzatból két másik lúd lemarad vele, követik, hogy védelmet nyújtsanak neki. Addig maradnak vele, amíg erőre nem kap, és újra tud repülni, vagy amíg fel nem adja és kiszenved.

A fentiek két fogalmat juttatnak eszünkbe: az egyik a közösség, a másik az önfeláldozás fogalma.

Azok az emberek, akik azonos irányba tartanak és közösséget alkotnak, gyorsabban jutnak el céljaikhoz, mint azok, akik teljesen egyedül próbálják megtenni az utat. Ha az embereknek annyi eszük lenne, mint a ludaknak, rájönnének, hogy sikerük egyértelműen a közös munkájukon múlik, felváltva vállalják a munka nehezét, és megosztoznak a terheken.

Napjaink járványa nem válogatós. De ilyenkor derül ki, hogy a közösség számára mit ér egy ember élete. A közösség gyógymód a félelem ellen. Erősebb, mint ezer ember külön-külön. Olyanok csoportja – mi, ti és ők –, akik hisznek abban, hogy csak közösen fognak boldogulni. A közösség a létezés erkölcse. Hatalmat biztosít. A szellemi közösség kristályosodási pont. Kétségtelen azonban, hogy igazi közösség csak ott jöhet létre, ahol – vallástól, politikai, társadalmi helyzettől és világnézettől függetlenül – szeretet uralkodik. A tömegből például hiányzik a szeretet.

 „Hiszek abban, hogy ez a világ egyszer, talán kétszáz év múlva gatyába fog rázódni – vallotta Abody Béla. – Nem lehet ekkora közösség öngyilkos. Nem destruálni, maximális erővel élni. Ez a dolgunk.” Vajon mitől javulhatna meg (ideig, óráig) az ember? – kérdezem. Hatalmas természeti katasztrófától vagy talán a földönkívüliek látványától? Mert a pandémiától nem!

A másik fogalom, amely a vadludak példáján gondolkodásra késztet: az önfeláldozás. Félek azonban, hogy kihalóban van. Mert az önfeláldozás a legnehezebb tett, amire az ember képes. Adomány, áldozat. Fájdalom, tisztító hatással. Ugyancsak a szeretet erejébe vetett hit. A sokrétű kötelesség sok esetben az önfeláldozás édestestvére.

„Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked. Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tenger halai is elbeszélik néked. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?” (Jób könyve, 12:7–9).

 /Kő András/

(A szerző újságíró)