Székely János

NINCS RÁ IDŐM

Tudnék táncolni magam is,

Míg zölden fémlenék az újhold,

E fáradt gépzenére, mely

Valaha régen nagyon új volt.

Lidérces díszletek előtt

Rángatnám tagjaim, hogy lássák,

Dúdolván a kétéltűek

Patetikus panaszkodását.

Absztrakt csillagzatok alatt

Darálnám oktalan vagy okkal

Sületlen monológjaim,

Feleselvén az üstdobokkal.

Bárgyúk vagy széltolók között

Adnám a bölcset és a bárgyút,

Hordván az épp divatjamúlt

Olcsó párizsi divatárut.

Tudnék táncolni magam is

Egy vásott seprűvel karomban.

De nézzétek: nincs rá időm,

Mivelhogy mondanivalóm van.

(1961)