Bajza József

HONFIDAL.

Benned múltam, jelen- s jövőm,

Benned van mindenem,

Oh hon, te vér-szerezte kincs,

Te drága gyöngy nekem!

Itt pillantám meg a napot,

E lég táplált, nevelt;

Az ifjukor szent álma itt

Ringatta e kebelt.

Itt lelt munkát a férfigond,

S munkában élveket;

Ha egykor végórám ütend,

Ez ősi hant temet.

Magas bércről sok százados

Vár-rom tekint le rám;

De lent még áll, virágozik

S ép ezredes hazám.

Itt vítanak nagy őseim

Szabadság s lételért,

Itt áldozának életet,

Vagy nyertek hősbabért.

Az elhúnytaknak lelke leng

Hol a szellő suhan,

Minden fűszál, minden göröngy

Véröktől ázva van.

E vérben forrt polgárerény,

Forrott honérzelem,

E vérben fürdött gyászmezőn

Egy szebb jövő terem.

Imádom, oh féltett haza,

Megszentelt földedet;

Dicső korok magvát veté

Belé a végezet.

Lerázva ős salakjait

Szabadság s értelem,

Itt lesz boldog, nagy és erős

Majd egykor nemzetem.

Emberkénynél hatalmasabb

Lesz a törvénybetű,

Bűn és ármány felett erény

Szilárd tekintetű.

Megszűnend a viszálkodás

Hiten és nyelveken,

S Kárpátoktól a tengerig

Magyar világ leszen.

Oh szép világ, dicső világ,

Magyarnak édene!

Derítsen rád örök napot

A népek Istene.