Az elhivatottságot megtörni nem lehet…

ÉLETSORSOK:

GERGELY ISTVÁN „TISZTI”

Gergely István, a volt csíksomlyói plébános elfogadta a felkérést a Magyarok Szövetsége Bölcsek Tanácsába. Tanácsadást végez és lelki támogatást ad. Közben pedig szervezi, egyengeti a közel ezer árvát befogadó Csibész Alapítvány munkáját.

 De ki is a ma már csak Tisztiként emlegetett Gergely István, a hajdani csíksomlyói plébános, ma pedig a Csibész Alapítvány lelke, az elesettek, az árvák gyámolítója, a tehetséges diákok támogatója?

Húsz év alázatos és rendkívül termékeny munka után Gergely Istvánt egyházi elöljárói a gyulafehérvári érsekség által szaporított és éltetett katolikus magyar közösség kebeléből 2007-ben – a hívek és neves közéleti személyiségek heves tiltakozása ellenére – áthelyezték a Kolozs-megyei Jegenyére. A csíksomlyói, csobotfalvi és csomortáni hívek „Tiszti, nem engedünk el!” - feliratú táblát és a három falu nevével megjelölt három sziklatömböt helyeztek a plébánia bejárata elé, de ez már nem változtatta meg a helyzetet.

Jegenyéről aztán nyugdíjba helyezték, így visszatérhetett Csíkcsomortánba, ahol három generáció lelki nevelője volt.

Az egyházi döntésnek minden bizonnyal megvoltak a maga kanonikus és egyházpolitikai érvei; hívő közössége azonban kétségbeesetten ragaszkodott jelképes és hivatott vezetőjéhez. Az elv a bibliai példabeszéd óta ismeretes: aki a nyájat megosztani akarja, kergesse el a pásztort.

 A húsz év alatt, amíg Csíkcsomortánon szolgált, az volt a legegységesebb székely közösség, melyet a közös felelősségérzet hatott át, ahol az összetartozás érzésének és a közösségtudatnak aktív ereje volt a templomi élet. Jól mutatja a pásztor távozásának hatását, hogy 2007-ben a búcsún még háromszázan voltak a keresztalján áldást kérve és kapva, de 2008-ban, eltávolítása után, még húszan sem gyûltek össze, és az új pap le se jött áldást osztani.

 Ezt az egyházi szempontból érthetetlen lépést csak bukaresti nyomással lehet megmagyarázni. Gergely István – "Tiszti" – székely/magyar szimbólummá vált, mert az értéktelenített világban határozottan ki mert állni az alapvető európai értékekért: a hit és a nemzet értékeiért.

Gergely István címzetes esperes 1955-ben született Vicén. Kisgyermekkorától lelkipásztornak készült. 1981-ben végezte a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolát. Káplánként Gyergyószentmiklóson szolgált, onnan Brassóba, majd Kiskapusra került, amiben nem kis része van annak is, hogy munkálkodása szemet szúrt a hatóságoknak, és ezért őt rejtegetni, "büntetni" igyekezett az egyházi vezetés.

1987-ben lett csíksomlyói plébános. Itt, a nemzet neves kegyhelye közelében végezte a Székelyföld felemelkedéséért vállalt, fáradtságot nem ismerő, áldozatos munkáját. A plebániához tartozó fíliákban kápolnákat, Csíkcsomortánban 1988-89-ben templomot építtetett. Segítője volt a helytörténeti kutatásoknak, a csíksomlyói múltfeltáró munkáknak, maga is ír tanulmányokat.

Lelkipásztori teendőinek kulcsa mindig is a fiatalok pasztorációja volt. Egyik kezdeményezője és fő szervezője a több ezer fiatalt vonzó Csíksomlyói Ifjúsági Találkozóknak, a diktatúra éveiben illegálisan is megszervezett CSIT-nek.

 A kilencvenes évek elején szorgalmazta Domokos Pál Péter kezdeményezésének újraszervezését, az Ezer Székely Leány Találkozók hagyományának felújítását. Lelkes támogatója a moldvai csángók ügyének, vallja, hogy vissza kell vezetnünk őket magyarságukhoz.

 1992-ben megalapította az árvaházból kinőtt fiatalokat segítő Csibész Alapítványt. Azóta több mint 200 fiatalnak segítettek a munkahely és lakás keresésben, a társadalomba való beilleszkedésben. Családi típusú gyermekotthonokat létesített, hogy a legszerencsétlenebbeket, a kiskorúakat szeretetteljesebb környezetben helyezhesse el. Ezzel jelentős szerepet vállalt a többszáz árvát befogadó, csíksomlyói állami mamutintézmény feloszlatásában is.

 1996-ban létrehozta Csíkszeredában a szociális jellegû tevékenységet folytató Lázár Alapítványt. A Lázár-házban olyan folyamatok elindításáról is gondoskodott, melyek az idősek gondjainak enyhítését szolgálják. Gergely Istvánnak köszönhető, hogy a csíksomlyói búcsúk többszázezer zarándokot befogadó helyszínén, a Kis- és Nagysomlyó hegy közötti nyeregben, felépült a Hármashalom oltár. Tevékenységének elismeréseként Csíkszereda Önkormányzata Pro Urbe díjban részesítette. Tagja volt a Lázár Lovagrendnek. 2005-ben a Magyar Mûvészeti Akadémia Aranyérme kitüntetést kapta.

Gergely István, „Tiszti” 2007. augusztus 12-én a zsúfolásig megtelt csíksomlyói templomban tartotta utolsó – elöljárójának engedelmességet fogadó lelkipásztorként –, nem búcsú, hanem hálaadó szentmiséjét. A szentmise végén közölte híveivel, hogy elmegy, búcsúzik, meg nem is. „Mert – mint mondta – nekem ide vissza kell térnem. Ezért tőletek igazából nem búcsúzom, esetleg ettől a templomtól, mert itt más teljesít majd szolgálatot… A teendőket továbbra is vállalom a közösségemmel, közösségünkkel együtt. Vállaljuk és továbbépítjük, amíg Isten engedi, Isten akarata szerint. Igyekeztem szolgálni az embereket a magam teljessége szerint. Ez az érzés, készség megvolt, megvan bennem… A szeretet az egyetlen fegyverünk, amivel győzni tudunk és egységet tudunk teremteni. Ezért nemcsak imádkoztam az elmúlt hetekben, hónapokban, hanem naponta többször felajánlottam Istennek azt a lelki szenvedést, mely engem átjárt.”

Végezetül Gergely István megköszönte híveinek, hogy elfogadták, szívükbe zárták őt, ez – hangsúlyozta – részéről is így van. Ezek az emberi kapcsolatok, ha sziklára épültek, élni fognak a továbbiakban is.

A Csibész Alapítványban végzett munkáját, alakját bemutatandó, álljon itt egy vele készült korábbi (két évvel ezelőtti) beszélgetés:

Hogy érzi, civilként mennyire sikeres a szociális tevékenységek terén?

Sose voltam és nem is vagyok civil. Mindig egy szellemi és egy evilági habitust, illetve egyenruhát viseltem, viselek és elviselek.

Az ember élete egy egész kör, ebben benne vannak a szociális megnyilvánulásai, de ezen kívül ezerféle összetevője van ennek az egésznek. A magam részéről nem szeretem az egyiket sem kiemelni, együtt kell használni, megélni, tapasztalni. Az ember, az élet egy egész test és lélek, akit nem szabad feldarabolni. Én az embert a maga egészében igyekeztem látni, és amennyiben csak lehet, megérteni. Úgy gondolom, hogy amennyire ismerem magam, ezt cselekedtem a múltban és a jelenben is.

Hiányzik-e, és ha igen, mennyire hiányzik papi hivatása?

Az elhivatottságot megtörni, elvenni, megszüntetni, megölni nem lehet. Hivatásom az elmúlt hónapok történései nyomán csak mélyült és ebből a nézetből más fényt, azt is mondom: több fényt és elkötelezettséget eredményezett.

 Imáim, a szent szertartások, amelyeket a magam módján végzek, érettebbek, és ebből fakadóan eredményesebbek is. Különben a nép minduntalan felkeres, hogy a „Szűrét” a vállamra tegye. Nem megfoszt, hanem felruház.

Módjában áll-e segíteni és milyen mértékben számítanak Önre a Csibész Alapítványnál?

A Csibész Alapítvány gyökerei az 1987-es évre nyúlnak vissza. Én alapítottam, én hoztam létre, ma is én vagyok az elnöke, és mint ilyen felelőse, konkrét segítője. E sorok írása közben is csibészek várakoznak a Fodor-ház folyosóján, hogy problémájukat elmondják, nehézségeiket a vállamra tegyék. Nem tagadom, ez egy kicsit nyomja már a vállamat.

Kidolgozott egy, a Székely Szeretetszolgálatról szóló koncepciót. Elkezdődött-e ennek a gyakorlati kivitelezése?

A Székely Szeretetszolgálatról szóló elképzelés valóban elkészült, az anyagiakat mögé még nem tudtuk felsorakoztatni, de komoly ígéretek vannak arra vonatkozóan, hogy a kicsiben működő szeretetkonyhát (amely lassan egy éve létezik) megerősítsék. Új, téli ruhák érkezését várjuk ezen a csatornán keresztül és ugyancsak ezen a szolgáltatáson keresztül reményeink szerint olyan egészségügyi központ jön létre Csíkszeredában, amely magas színvonalon tud orvosi beavatkozásokat nyújtani. Ezen kívül egy éve működik a Szeretetszolgálat keretén belül a szegénykonyha, amely napi 15-20 embernek biztosít egyszeri meleg étkezést.

 Kezdeményezője, valamint támogatója számtalan szociális programnak. Kettőt emelnék ki: szórvány-, illetve csángóprogram, valamint az egyetemisták tanulásának támogatása. Mit kell tudnunk ezekről a programokról?

Az egyetemistákat támogató programot is évek óta sikeresen folytatjuk, eddig több mint 100 egyetemistát segítettünk ahhoz, hogy diplomát szerezzen, jelenleg havonta 12 gyereket támogatunk.

A moldvai csángókkal a ’70-es évek legelejétől van kapcsolatom, számtalanszor felkerestem őket (meg szeretném jegyezni, hogy 2011-ig saját költségemen), faluról falura jártunk, diákokat toboroztunk éveken keresztül Györgydeák Lajos nyugalmazott plébánossal, látogatásaink alkalmával kaptunk hideget, meleget, szeretet és elutasítást. Ez utóbbit főleg a papok részéről. Titokban miséztünk, felfüggesztésemet már abban az időben kérték. 2011 közepétől mint Moldvát ismerő embert kértek fel, hogy vállaljam a moldvai csángómagyar problémák követését. Ezt jelenleg három munkatársammal teszem. A moldvai emberek megválasztottak a Csángó Tanács elnökévé, most a jászvásári püspökkel levelezünk, tárgyalást szeretnénk kiprovokálni eme hatósággal. A reménytelenséggel is próbálunk szemben állni, belőle a lényeget kiharcolni.

 Moldvában Domokos Pál Péter bácsi nyomdokaiban lépegetünk munkatársaimmal, akik kérdőlistát állítottak össze a munka megkönnyítése érdekében. Majdan, eme munka befejeztével egy kiadvánnyal fogunk szolgálni, amely egyben összehasonlítás is lenne Domokos Pál Péter kutatásainak eredményeivel.

A moldvai csángókkal 1987 és 2007 között (amikor Csíksomlyón voltam plébános) mélyült el a kapcsolatom, nagyon sok faluból több mint 1000 csángó keresett fel, sokakkal személyes kapcsolatot is ápolok. Számtalan kéréssel fordultak az említett időszak alatt hozzánk: orvosi kezelés, gyógyszerhiány, családok kitelepítése stb. Ezek között ma is sok az élő kapcsolat.

 Moldvai utazásaim során több mint 50 elhagyott gyermeket ismertünk meg, akiket különböző házainkba helyeztünk el és neveljük őket magyar keresztényeknek.

Milyen tervei, újabb kezdeményezései vannak a közeljövőben?

 Legújabb terveink közé tartozik az Árvácska Ház nevelési központ létrehozása és létezik még egy terv, ami jelenleg nem publikus, és amely reményeink szerint az anyagi nehézségekből fog kiemelni. A kutya ugat, a karaván halad. A bátrakat segíti a szerencse.

Üzenem mindenkinek, legyetek bátrak, ne féljetek! Isten velünk van.

 /Z. Nagy István nyomán ZE/