Muraközi Gyula

KARÁCSONYI LEGENDA

Egy angyal állt a jászol mellett,

a hangja halk, mint a lehellet,

s mosolygott az isteni Gyermek.

S jött a pásztor, mint azelőtt, rég.

Hozott bárányt, fehér gödölyét.

Künn csendes volt a sötétlő ég.

És szólt az angyal: "Mind, mind visszahordd!

Szíved gonosz, az ajándék rabolt!"

És a jászolra fájó csönd hajolt.

Jött a király, hajlongva untalan.

Ragyogott a gyémánt és az arany.

S az angyal szólt: "Mindnek vérfoltja van!"

Vézna koldusok, rongyos, bús szegények

jászol-bölcsőhöz zsolozsmázva értek;

az angyal intett: "Hazug ez az ének!"

Jöttek sikoltva búsak, átokvertek.

Szitkokat hoztak, bosszúért lihegtek.

...És szomorú lett az isteni Gyermek.

Boldog szívek fehér csokrot, imát

reszketve, hiún adtak mind tovább.

S az angyal szólt: "Mind hervadó virág!"

És jött a népek milliója. Égett

karácsonyfájuk. És szólt az ítélet:

"Másé ez a fa! Bitorolt! Vigyétek!"

A jászolban nagy csönd lett, mély ború.

Karácsonyi, szent, isteni Fiú,

Jézus néma volt; néma s szomorú.

…S valaki jött még. Kicsi, önfeledt,

ragyogó, csöppnyi, kétéves gyerek,

S Jézusra tisztán, halkan ránevet...

És nevetését az éjjel beissza,

ezer sugárban, fényben küldi vissza,

s Karácsony-est lett, fényes, zengő, tiszta.

Az angyal mosolyog. A jászol körül

glóriás titok szent, nagy fénye ül.

Angyalszó zendül távol, messziről.

Mert a karácsony nem hagy el soha!

Bűnben és ködben mégis visszahozza

a kisgyermekek tiszta mosolya!