Bódás János

A MENNYBE MENT JÉZUSHOZ

Uram, ha most onnan lenézel,

lásd: a lét most sincs tele mézzel,

hogy rengeteg bűn, kapzsiság van

e szüléstől nyögő világban.

Még nem mérték az igaz ember,

az az "igaz," kinél a fegyver,

az akar "jót," aki hatalmas,

a szegény, gyenge neve: hallgass!

... BÉKE?!... Öt kontinens rivallja

s a kapzsi ember meg se hallja,

sőt, a nevedben ölni készül,

s Te is, nem úr vagy már, de vádlott:

-- így váltottad meg a világot?

Engem nem tántorít el Tőled,

ha nem mindig látom erődet,

de száz ok, érv, kínos eset

szól napról napra ellened

s a gyenge hit megtántorul,

ha nem látja: Te vagy az Úr!

Uram, nem magamért esengek,

de százmillió ember szenved,

tetű, éhség, rabszolga-járom

gyötri őket. Ezeket szánom.

Mocsok, sötét odúk penésze

s börtönfenék... Ez sokak része.

Csontváz-anyák korcsokat szülnek

s mind átkozódva, sírva tűrnek,

szívük már robbanásig megtelt

atom-erejű gyűlölettel...

A szenvedők nevében kérlek,

add, hogy legyen élet az élet,

ne köss békét herék hadával:

a munkát övezd glóriával.

Nem kívánjuk, hogy Tündérország

legyen a Föld... Hadd hulljon orcánk

harmata - de legyen az ember

EMBER, nemes, szép küzdelemben.

Tedd ujjongóbbá dalainkat,

ritkítsd meg sűrű sóhajunkat

s adj jó békét - ne majd a mennyben,

de a Földön is!... Ámen, ámen.