A MENNYEK ORSZÁGA

 
Volt egyszer egy kis apáca-nővér. Évei boldogan és elégedetten teltek. Egyszer, amikor a kolostor konyhájában mosogatott, hirtelen megjelent előtte az angyal, és így szólt hozzá:
- Az Úr küldött, és üzeni: ideje, hogy eljöjj hozzá, a mennyei örökkévalóságba!
- Hálásan köszönöm az Úrnak, hogy gondolt szerény személyemre, nagy megtiszteltetés ez nekem - válaszolta a kis szent. - De hát látod, hegy tornyosul itt a mosatlan edény, nem várhatna az a dolog az örökkévalósággal, amíg elkészülök a munkámmal?
Az angyal ránézett, angyalmódon, bölcsen és jóságosan, és csak ennyit mondott:
- Majd meglátom, mit tehetek érted... - és eltűnt. A nővérke újra nekilátott a mosogatásnak meg a többi házimunkának.
Egy napon, éppen a kolostor kertjében a kiskapájával az irdatlan gyomtömeget irtotta, amikor újra megjelent az angyal. Kapáját felemelve mutatott végig a gaztömegen a kis apáca, és így szólt:
- Hát mondd, nincs rettenetes állapotban ez a kert? Nem várhatna az a dolog az örökkévalósággal még egy kicsit?
Az angyal elmosolyodott, és eltűnt a szeme elöl.
Kigyomlálta a kertet, és kimeszelte a pajtát. Dolgosan teltek a napjai...
A kolostor kórházában éppen a súlyos betegeket ápolta. Amikor egy kiszáradt szájhoz emelte a poharat, az ágy másik oldalán megpillantotta az angyalt. Némán, részvétért esedező mozdulattal mutatott a betegágyak végtelen sorára. Az angyal, ezúttal szó nélkül, eltűnt.
De ezen az estén, amikor a kis nővér végre feljutott a hűvös, kopár cellájába, és lerogyott a kemény ágyára, elgondolkodott, hogy milyen régóta halogatja ő már ezt a dolgot az örökkévalósággal. Hirtelen rettenetesen öregnek és megfáradtnak érezte magát, és felsóhajtott:
- Óh, Uram, ha csak még egyetlenegyszer elküldenéd hozzám azt az angyalt, bizony, most nagyon szívesen fogadnám!
Még ki sem mondta az utolsó szót, és lám, már ott is volt az angyal.
- Ha netán még mindig lehetséges lenne, hogy magaddal vinnél a mennyek országába, most nagyon boldogan veled tartanék...
Az angyal ránézett angyalmódon, bölcsen és jóságosan, és csak ennyit mondott:
- Hát, mit gondolsz, hol voltál egész idő alatt?!
/Albert Schweitzer nyomán/