KULIN GYÖRGY

1905. január 28-án született Nagyszalontán egy Kölesér utcai szerény kis házban Kulin Vilmos cipész kisiparos és Tóth Julianna negyedik fiaként. Az ügyes és vállalkozó szellemű apa rövid idő alatt olyan anyagi alapot teremtett családjának, hogy megvásárolhatja a központhoz és a piactérhez közel eső Tenkei út (jelenleg Kulin György utca) 11. szám alatti telket, ahol a szaporodó gyermekáldás számára tágas fészket, az udvaron műhelyt építtet; utóbbit csakhamar kisüzemmé fejleszti. Egyébként a gyermekek és mai leszármazottaik ezt a házat tekintették családi otthonuknak, ahol négy fiú és egy leány nőtt fel (a Kulin testvérek: Sándor, István, László, György, Julianna).

Kulin György az elemi osztályokat az ősi református iskolában járja, a gimnáziumot pedig a nem sokkal azelőtt elkészült Vasút utcai épületben. Mindig büszkeséggel emlegette, hogy diákkorában többször sikert aratott az atlétikában, és az induló futballcsapatnak, az NSC-nek kitűnő balszélsője volt.

   Meglepőnek tűnik, hogy a csillagászati ismeretek későbbi lelkes terjesztője nem készült csillagásznak, sőt első emlékei az égboltról inkább riasztóak voltak. Öt esztendős volt, amikor a Halley-üstökös földközelsége (1910-ben) világszerte sokakban keltett rémületet. Meglehet, ez az emlék is hozzájárult ahhoz, hogy később sokat fáradozott a tudományos színezetű tévhitek, rémhírek eloszlatásán.

   Az 1920-as évek elején az akkor már Romániához tartozó Nagyszalontáról Budapestre ment, és a Közgazdaságtudományi Egyetemre iratkozott be. Azonban az 1922-24 között folytatott tanulmányait félbeszakítva visszatért szülővárosába, ahol apjának gyárában végzett könyvelői munkát. Majd 1927-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakos hallgatója lett. Már ekkor megmutatkozott kitűnő számoló készsége és jó érzéke a hosszadalmas, nagy számolási tevékenységet kívánó műveletek egyszerűsítésére. 1932-ben szerezte meg matematika-fizika szakos tanári oklevelét. Ám a frissen végzett tanár az állás nélküli diplomások akkor igen népes táborát volt kénytelen gyarapítani. Végül is három esztendei bizonytalanság után a (budapesti) svábhegyi Konkoly-alapítványú Asztrofizikai Obszervatóriumban kap munkát -  gyakornokként.

Kulin György voltaképpen ekkor ismerkedett meg közelebbről a csillagászattal, és rövidesen a Csillagvizsgáló Intézet legszorgalmasabb észlelőjévé és legügyesebb számolójává vált! Legfőbb munkaköre a Nap körül keringő, úgynevezett kisbolygók nyomonkövetése volt. Ezekből a parányi égitestekből már akkor is ezernél többet tartottak számon, és állandó ellenőrzésük, keringési pályájuk meghatározása sok munkát jelentett a csillagászoknak. Az egykori észlelő naplók tanúsága szerint 1936 és 1938 között egymaga több kisbolygófelvételt készített, mint az intézet összes munkatársa együttvéve az 1933-1938 időszakban.

    A Kulin György által felfedezett és végleges elnevezést kapott kisbolygók.

Kulin György nemcsak a kisbolygók felkeresésében és mozgásuk követésében vett részt, hanem elsajátította az égitestek pályaszámításának matematikai módszereit is. Ebből a tárgykörből szerzett doktorátust is 1939-ben.
    1936 és 1944 között összesen 84 ismeretlen kisbolygót fedezett fel. Ezek közül előbb 13-nak sikerült végleges pályát számítani: egy (Nap körüli) keringés után ismét fellelhetők voltak. Ezeket már végleges sorszámmal és a felfedező által javasolt névvel látták el. Évtizedekkel később, a számítógépeknek köszönhetően, hat kisbolygóját újra fellelték. Idős korában megérhette, hogy sok évvel korábban felfedezett kisbolygóinak nevet adhatott.
    Először 1936-ban bukkant új égitest-parányra, amely a pontos pályaszámítás után az 1436. sorszámot kapta. Negyvenöt évvel később ezt az eddig névtelen égitestet keresztelte el Salonta-nak. Arra azonban aligha gondolt, hogy halála után egy általa felfedezett aszteroida a 3019. sorszámú a Kulin örökíti meg nevét, az MCSE fõtitkára, Mizser Attila javaslatára.

Észlelő munkája során két új üstökösre bukkant (1940-ben és 1942-ben), amelyek az õ nevét viselik; bár az elsőről az utóbbi években bebizonyosodott, hogy szintén kisbolygó.

Ekkoriban már neve külföldön is ismertté vált. Németországban különleges megfigyelő programra kérték fel; a finn csillagászok rendszeres együttműködést javasoltak neki.

Tudományos tevékenysége mellett az 1940-es évektől egyre többet foglalkozott ismeretterjesztéssel és főként a csillagászat iránt érdeklődők tájékoztatásával. Már korábban is sok írása jelent meg tudományt népszerűsítő lapokban (Természettudományi Közlöny, Búvár), és e cikkek visszhangja arra késztette, hogy egy terjedelmesebb könyvben adjon útmutatást az égbolt megismeréséhez, az egyszerűbb távcsövek házi készítéséhez. Az 1941-ben megjelent Távcső világa — amely azóta a három újabb, bővített kiadást ért meg, legutóbb 1980-ban adták ki — valóban a magyarországi amatőr csillagászok bibliájává vált, hiszen az érdeklődőket végigvezette az alapfogalmaktól az optikai tükrök csiszolásának módján át a csillagászati megfigyelésekig. E könyv nyomán bontakozott ki egy széleskörű, műkedvelő csillagászati mozgalom. Az akkori Természettudományi Társulat pedig — felismerve az amatőrök igényeit — Kulin György irányításával "műkedvelő alosztályt" szervezett az érdeklődőknek, sőt folyóiratot is adatott ki számukra, Csillagok Világa címmel.

    Bár a világháború szétszórta az első amatőrcsillagász csoportosulást, az érdeklődés nem lankadt. Jóformán el sem tűntek a háborús pusztítás sebei, amikor 1946-ban Kulin György életre hívta az önálló Magyar Csillagászati Egyesületet (MCSE). Ezzel egy időben pedig állami támogatással megszervezte az első nyilvános — a nagyközönség érdeklődését szolgáló — bemutató csillagvizsgálót, amely 1947-ben nyitotta meg kapuit a Gellérthegyen. A budapesti Uránia (amelynek alapítását utóbb számos más vidéki bemutató csillagvizsgáló létesítése követte) évtizedekig a csillagászat iránt érdeklődők, az amatőrök központjává vált. Napjaink nem is egy tehetséges fiatal csillagásza kezdte itt tudományos pályáját — kisdiákként.

    Kulin György tudományos pályafutását is félbeszakította azért, hogy a műkedvelőkért dolgozhasson: a csillagvizsgáló intézet állományából a budapesti Uránia vezetőjévé helyezték át. Ekkor vált valójában a műkedvelő csillagászok és a tudományok iránt érdeklődők "Gyurka bácsi"-jává, aki egyaránt szívesen és szívélyesen tudott elbeszélgetni a tizenéves kisdiákokkal, a vidéki csillagász-szakkörök vezetőivel és a távcsőépítéssel foglalkozókkal is. Lelkesedése és ügyszeretete akkor sem csökkent, amikor alaptalan, hamis vádak alapján évekre eltávolították a budapesti Uránia csillagvizsgálóból és az amatőr mozgalom éléről.

Ekkor sajátította el a távcsőtükrök és lencsék csiszolásának minden csínját-bínját. Amikor pedig újból a bemutató csillagda élére állhatott (1954-ben), csiszolóműhelyt rendezett be, hogy olcsó optikai alkatrészekkel láthassa el azokat, akik maguk akarnak kisebb-nagyobb távcsövet építeni. Távcsőtükrök ezrei kerültek ki a kezéből, és nem egy romániai, kárpátaljai, szlovákiai amatőrcsillagász-távcső is az õ segítségével épült. Napi tíz-tizenkét órát dolgozott, és szinte csodálatos, hogy emellett még cikkek százainak, előadások ezreinek és számos könyv megírásának is szánhatott időt.
    Közben újjá szervezte az amatőr csillagászok egyesületét, amely 1963-tól Csillagászat Baráti Köre néven működött. Nagy része volt a Föld és Ég és a Meteor című folyóiratok megindításában. Szinte élete utolsó hónapjáig dolgozott. Még megérhette, hogy 1989 elején a Magyar Csillagászati Egyesület is újjá éledt.

    Harmincöt könyvet írt vagy szerkesztett, ide számítva az álnéven (Q. G. Lyn) megjelentetett tudományos-fantasztikus regényeit is. Egyik művében így vall magáról: "Ha csak annyit mondok, hogy Nagyszalontán születtem, máris nyilvánvaló, hogy bizonyos értelemben elkötelezett élet várt rám. Hiszen innen jött Arany János, Zilahy Lajos, Sinka István. Születésem éve, 1905 pedig azt jelenti, hogy amit átéltem, történelem."
    1989. április 22-én — Budapesten — örökre lehunyta szemét.
    A humán érdeklődésű jeles szülöttek hosszú sora után Kulin György az első, aki a természettudományok területén szerzett világhírnevet. Nagyszalontai kötődését az egykori Kulin-házon 1991 áprilisában felavatott márványtábla örökíti meg.

/A szalonta.org nyomán - PPL/