Jékely Zoltán

A MAROSSZENTIMREI TEMPLOMBAN

Fejünkre por hull, régi vakolat,

így énekeljük a drága Siont;

egér futkározik a pad alatt,

s odvából egy-egy vén kuvik kiront.

Tízen vagyunk: ez a gyülekezet,

a tizenegyedik maga a pap,

de énekelünk mi százak helyett,

hogy hull belé a por s a vakolat,

a hiuban a denevér riad,

 egy-egy szuvas gerenda meglazul:

tizenegyedikünk az árva pap,

tizenkettedikünk maga az Úr.

Így énekelünk mi, pár megmaradt,

,,azt bünteti, kit szeret az Úr",

s velünk dalolnak a padló alatt,

kiket kiirtott az idő gazul.