MAGYAR ÖRÖKSÉG

Ha tárgyilagosan, elfogultság nélkül vizsgáljuk népünk jellemvonásait, tudomásul kell vennünk, hogy nem vagyunk sem különbek, sem gyarlóbbak más nemzetek fiainál. Hiszen olyan örökölt sajátosságok jellemzőek ránk, mint a széthúzás, a szalmalángként fellobbanó és gyorsan tovatűnő lelkesedés, az önfejűség, a másokkal szembeni türelmetlenség, vagy a túlzott büszkeség. Mindez népünk negatív öröksége. Őseink szerencsére olyan tulajdonságokat is hátrahagytak génjeinkben, amelyek alkalmassá teszik a nemzetet arra, hogy felvegye a versenyt környezetével és megállja a helyét Európában.

Ilyen adottsága a magyarságnak - az ősök hagyatékából - a szellemi tőke, a tehetség, a sokoldalúság, a szorgalom és a küzdőképesség. Voltak és vannak magyarok, akiknek az átlagnál több jutott ezekből az erényekből, és akik tehetségüket nemzetük szolgálatába állítva nagyot és maradandót alkotnak. Sokuknak a diktatúra éveiben a nevét sem lehetett leírni. Gondoljunk csak a méltánytalanul elhallgatott, vagy megvádolt nagyjainkra, mint Márai Sándor, Nyírő József, Wass Albert, Teleki Pál, Bethlen István, vagy Mindszenthy József.

 1945 után nemzedékek nőttek fel, amelyek semmit sem tudtak hazánk kiemelkedő személyiségeiről. Ennek a bűnös mulasztásnak és végzetes hiánynak a felszámolására hozta létre a Magyarországért Alapítvány 1995-ben a Magyar Örökség Díjat, felismerve Esterházy János igazságát, aki meggyőződéssel vallotta:

"Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait, és amelynek mindig szeme előtt lebeg azok példát mutató munkássága"

Időközben kétszáz egykori és ma élő honfitársunknak ítélte oda a díjat a Magyar Örökség Bíráló Bizottsága, ennyi nevet őriz az aranykönyv, a magyarság láthatatlan szellemi múzeuma. Számomra nagy megtiszteltetés volt, hogy éveken át részt vehettem a Bizottság munkájában, és javaslatomra olyan intézmények kapták meg a díjat, mint a Herendi Porcelán Manufaktúra, a Rókus Kórház, és a Muzsikás együttes, vagy olyan kiváló kortársak, mint Szőts István filmrendező. Büszke vagyok arra, hogy Tollas Tibor özvegyének, Borbándi Gyulának, Halmos Bélának, Berecz Andrásnak és másoknak én adhattam át a díjat és jelen lehettem ezeken az emlékezetes ünnepségeken.

A Bíráló Bizottság minden negyedév első hetében ül össze, három alkalommal: előbb a díj odaítélése, majd a laudációk elfogadása, végül pedig az oklevelek ünnepélyes átadása miatt. Ez évente tizenkét összejövetel, ami számomra azt jelenti, hogy nyolc év alatt nagyon közel került hozzám ez az intézmény, amelynek államfői megbízása előtt Mádl Ferenc, azóta pedig Hámori József agykutató az elnöke és a tagok között olyan nagyszerű emberek vannak, mint Sunyovszky Sylvia, Jókai Anna, Spányi Antal római katolikus megyéspüspök, vagy Fekete György.

Nyolc éve vagyok a Bírálóbizottság tagja, amely – meggyőződésem szerint - munkájával nagyban hozzájárul a történelmi és a nemzeti tudat erősítéséhez. Adja Isten, hogy a Bizottság, amely eddig kétszáz díjat ítélt oda, az ezredik oklevelet is kiállíthassa. Erre azonban csak 36 év múlva, 2040-ben kerülhet sor, amikor az akkori zsűri unokáink közül választja majd ki a Magyar Örökség-díjra méltó alkotó embert.

/Juhász László Fraknó/

2012. december 22-én a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében osztották ki a legutóbbi Magyar Örökség Díjakat:

BÖSZÖRMÉNYI GERGELY hitet és kultúrát megőrző tevékenysége

Laudátor: Dr. Bogárdi Szabó István református lelkész,

a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke

GYÖRFFY ISTVÁN néphagyomány- és tehetségmentő munkássága

Laudátor: Dr. Kósa László néprajztudós, az MTA rendes tagja

vitéz SOMOGYVÁRY GYULA hazaszeretete

Laudátor: Takaró Mihály író, költő, irodalomtörténész

CZINE MIHÁLY irodalomtudósi és pedagógusi életműve

Laudátor: Dr. Bíró Zoltán irodalomtörténész

A Balázs Dénes és Kubassek János által létrehozott

MAGYAR FÖLDRAJZI MÚZEUM

Laudátor: Dr. Gábris Gyula földrajztudós, professor emeritus

ZELNIK JÓZSEF a kultúra-szolgálata

Laudátor: Bakos István művelődéskutató

Ők a kitüntetettek, akikre példaként nézhetünk, hisz minden időben tudták és vállalták a jól cselekvést; magyarságunk értékeinek felmutatását és őrzését.

Pedagógus Műhelyünk külön szeretettel és tisztelettel fogadta névadónk, Czine Mihály Tanár Úr életútjának méltó elismerését.

Az Akadémián elhangzott laudációval köszöntjük mi is:

„Czine Mihály az ország és az elcsatolt területek magyar íróit látogatva vagy otthonában vendégül látva, könyvtárakat, iskolákat és művelődési házakat járva a rendszer kulturális politikájával, erkölcsi, esztétikai ítéleteivel szemben építette a másik Magyarországot. Azon kevesek közül való volt, akikben akkor maga a magyarság érezhette megbecsülve magát. Önálló magyar kulturális politika terhét vette a vállára és vitte életútján végig, rendületlenül" - hangsúlyozza laudációjában Bíró Zoltán irodalomtörténész