Berzsenyi Dániel

A MAGYAROKHOZ (II.)

Forr a világ bús tengere, ó magyar!

Ádáz Erynnis lelke uralkodik,

     S a föld lakóit vérbe mártott

          Tőre dühös viadalra készti.

Egy nap lerontá Prusszia trónusát,

A balti partot s Ádria öbleit

     Vér festi, s a Cordillerákat

          S Haemusokat zivatar borítja.

Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,

A Dardanellák bércei dörgenek,

     A népek érckorláti dőlnek,

          S a zabolák s kötelek szakadnak.

Te Títusoddal hajdani őseid

Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk

     A bölcs tanács s kormány figyelmén

          Állni-tudó legyen a habok közt.

Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!

Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély,

     Nem félek. A kürt harsogását,

          A nyihogó paripák szökését

Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem

Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.

     Ez tette Rómát föld urává,

          Ez Marathont s Budavárt hiressé.