Gy. Szabó Béla

A FAMETSZÉSRŐL 

/részletek/

"Van benne valami nagy puritánság. Megtanítja az embert a fehér-feketére, koncentrálásra, a dekoratív látásra, s lehetőséget ad a sorok közötti olvasásra. Egyszerűsítésre, összefoglalásra; nem nagyzolásra, hanem nagyvonalúságra serkent. A részleteknek is annyi szerepet ad, mint az egységnek. Ettől kaptam a mozgatóerőt művészetem kialakulására."

*

"Az első fázis a rajzolás. A rajzot fordítva kell felvinnem a fa felületére. A fa lehet körtefa, juharfa, hársfa, az puhább, a leggyakoribb a körtefa. Többféle szerszámmal szedhetem ki az anyagot, van aki esernyődrótból csinál vésőt; azt hiszem, hogy még az ember körmével is ki lehetne szedni; nem ez adja a művészi értékét."

 *

"A fametszet a legdemokratikusabb grafikai közvetítő eszköz. Én szerintem nincs sok értelme annak, hogy csak pár példányt nyomtassak a dúcról. Lehet, hogy nagytőkés világban ez kifizetődőbb olyan formán, hogy kevés a példányszám és így magas áron lehet eladni... Én ilyesmire nem törekedtem. Egy dúc 40 ezer nyomást kibír még tűrhető kivitelben. Egyet talán bánok, hogy igen sok időt töltöttem sakkozással. Azalatt körülbelül három világnyelvet tökéletesen megtanulhattam volna. Hiányzott nagyon a társ például világkörüli utaimon, ha valami nagyon szépet láttam, nem volt kinek dicsérni. Itt magamban élek, egyedül és nagyon hiányzik néha, nincs aki az okvetetlenkedő látogatókat elhárítaná. Amíg nővérem élt, ő megtette még ezt a feladatot, de jelenleg nekem kell elvégeznem."

*

"A rajz születése a hallgatás, befogadás, azonosulás, teljes feloldódás ihletett alkalma. Csaknem ösztönös tevékenység. Ebben részt vesz minden érzékszervem. Színt, vonalat, formát látok, hangokat hallok, mondhatnám: a kép illatát, ízét érzékelem, sőt, mintha ujjammal tapintanám... Szinte magától, belső indításra mozdul a kéz, hogy ragadja, rögzítse. Ezzel szemben a fametszés inkább tudatos munka, újraélése annak az egyszeri, soha vissza nem térő pillanatnak. Röviden, tőmondatban beszélem el és adom tovább az élményt. Persze, itt sem hiányzik a belső feszültség, enélkül nincs igazi művészi alkotás. Elég, ha arra utalok, hogy valóságos lámpaláz fog el, mielőtt a falapon az első vésőnyom megjelenik, a vésővel az elsőt billentem."