HORTHY MIKLÓS,

A KORMÁNYZÓ

 Nálunk ő és néhány történelmi esemény gondolatilag s érvekben kiüresedett emberek utolsó támadó- és védvonala még ma, 2014-ben is.

De hát ki is volt ő valójában?

Horthy Miklós egy régimódi, snájdig (nem kis szerepet játszott ez karrierjében Ferenc József révén!), fegyelmezett katona volt, akit úgy neveltek, hogy a katona nem politizál. Egy világnak kellett óriási tragédiákat okozva összeomlania ahhoz, hogy ő politikai szerepbe kerüljön. Az I. világháború utáni magyar helyzet ilyen volt. S az a paradoxon - mindezeken túl -, hogy Horthy korábbi (világ)tengerészeti szerepéből kifolyólag, angol támogatással/választással került a magyar politika élére. (Eredetileg itthon nem választották meg.) Megbízható gentleman volt egyrészt, másrészt pedig egyre növekvő katonai erőt vezetett (nota bene: ennek az erőnek, a Nemzeti Hadseregnek tiszti karát 20 százalékban zsidó származású tisztek alkották!). Horthyt tehát lehet egyszerre a "szükségszerűség" s a "véletlen" emberének nevezni.

Horthy Miklós egy szétdarabolt ország vezetője lett, a vérfürdős-diktatúrás 1919-es kommunista "kísérlet" után. Egy halálos ellenségekkel körülvett országban, irgalmatlanul forrongó indulatokkal, sok százezer egzisztenciáját vesztett s egyben a háborúban sebesült, rokkant, munka nélküli emberrel. Amihez "eredetileg" is nagymértékű agrárszegénység társult.

Ez a realitásokkal számoló elemzésekben életképtelen ország egy évtized alatt stabilizálódott, különféle területeken hatalmas eredményeket ért el úgy, hogy sok százezer polgára nem európai körülmények közt élt! A harmincas évek erőteljes szociálpolitikai mozgási viszonyai azonban sok elemükben már összekapcsolódtak az Európában döntő nagyhatalmi tényezővé lett német náci típusú antiszemita lépésekkel is ("őrségváltás").

 A Horthy-rendszert azonban tulajdonképpen Bethlen István és Klebelsberg Kunó (Tisza István örököse) teremtette meg, Horthy Miklós utóbb kétségbevonhatatlan, "többségi" nemzeti tekintélyének támogatásával. Horthy véghetetlenül becsületes, régimódi magyar úriember volt, aki szolgálni akart, és sokszor tudott is. Mint katona. Csakhogy közben már nem volt Ferenc József, hanem Európát egy igen tehetséges, de műveletlen, alulról jött "demokrata" festő irányította. Lelkiismeretfurdalásos nyugati plutokraták és gyilkos bolsevisták társaságában. Ezek között Horthy keresztyén humanistának minősíthető. Aki a politikailag lojális magyar zsidóságot is "jogállamilag" kezelte - amíg lehetett. Elfogulatlan "érintettek" (Nahum Goldmann és az emigrációban őt segítő magyar zsidó családok) ezt pontosan tudták, ellentétben bolsevizálódott, máig vicsorgó ellenségeivel (akik általában nem azokon kérik számon sorsukat, akik ténylegesen is tehettek volna értük!).

 Horthy Miklós nem volt nagy formátumú politikus, de olyan ember volt, aki kiszámíthatóan mindig népe érdekeit tartotta szem előtt. Ám a XIX. század gyermekeként nem mindig értette a XX. században "nagyra nőtt" szociális kérdést. Régi módon volt antikommunista, ugyanakkor e tekintetben a történelem őt, s nem az ellenségeit igazolta. A történelem - mint mára egyértelműen kiderült - nem a kommunizmust igazolta, ahogy azt az antifasizmust sem, amely utólagos normává akarja magát feltolni. Ha valóban komolyan akarjuk venni a demokráciát, akkor tényleg nem lehetnek "egyenlőbbek".

Horthy Miklós tehát nem volt - mint sok egyébként joggal "reakciós" honfitársunk véli - évszázadokra előremutató magyar politikus. Ő "csak" sok értelmes, tapasztalatokon nyugvó magyar hagyomány képviselője volt, s közben egy sikeres magyar újjáépítés szimbóluma is lett. Értelmetlen hát körülötte az ideologikus, főleg antiszemita billogozás. Ha akarta volna sem tudta volna Magyarországot kivonni a háborúból, ahogy nem "védhette" meg a magyar zsidóságot sem. Az utóbbiak sorsa nagyhatalmi és ideológiai kérdés (Hitler) volt. Sem Horthyn, s a (fegyvertelen) magyar népen - attól függetlenül, hogy voltak bőszen zsidóellenes bűnös nyilas magyarok - nem lehet többet számon kérni, mint a világon, Amerikán és Szovjetunión. Aki Horthy Miklóson manapság így kér számon, az egyrészt valójában túlbecsüli őt, másrészt nem érti (és ismeri) a kort. Az utólagos (például holokauszt) ideológiák normatív "igazolásai" egyszerre nevetségesek és tragikusak.

Horthy Miklós egy megalázott nemzet nagyon sok tagjának volt jogos vagy félreértelmezett hőse. A magyarság és az antibolsevizmus hatékony képviselője. Egy régi típusú hierarchiában otthon lévő katona volt ő valójában, aki egyszerre vetette meg a baloldali és jobboldali ("demokratikus") radikalizmust. Olyan ember volt, akinek a fejében még rend volt (keresztény és nemzeti alapon), miközben az a rend a világban leépült, és őrült diktatúrák járták hosszabb-rövidebb véres haláltáncukat. Jó volna, ha Horthy Miklós is - sok magyar történelmi személyiséggel együtt! - a helyére kerülhetne, vagyis maradna ott, ahol ténylegesen mindig is volt.

 /Tőkéczki László/