Tollas Tibor

FEKETE KARÁCSONY

Karácsonyéjen, a börtönmélyben

Utam újra Hozzád vezet.

Harminc évig te jöttél hozzám,

S most Betlehembe én megyek.

Három királyok kincse után

Uram üres a két kezem.

Három koldusnak szegénysége,

Amivel hozzád érkezem.

Aranyaimat szerteszórtam,

Évek súlya a vállamon.

S tömjén helyett e tömött zsákban

Feketéllik a bánatom.

Királyaid csillag vezette

S nem állta útjuk senkisem.

Engem hét falon át hozott hozzád

Pirosló mécsem: a hitem.

Pásztorok útját angyalok mondták

S ki megtalál, az oly kevés.

Engem négy éve űz utánad

Bús angyalod: a szenvedés.

Véresre jártam már a lábam.

Fagy járta át a csontomat.

Fáj az éhség és senkim sincsen

Rajtad kívül, ki befogad.

Sose vágytam így szeretetre,

Sose voltam ily elhagyott.

Zörgetek Uram, jajj eressz be,

A régi énem már halott.

Nem kérek fényes karácsonyfát,

Egy gyertyaláng elég nekem,

Ha kigyúl majd a te csillagod

Börtön felett a Betlehem.