MINDENNAPI ÉLETÜNK…

A POZITÍV ÉS A NEGATÍV EMBEREK

Bizonyára mindannyian voltunk már úgy, hogy bizonyos emberekkel való együttlét után támolyogtunk a fáradtságtól, úgy éreztük, hogy teljesen kimerültünk, míg más emberek társaságában felfrissültünk, feltöltődtünk. Az előbbi hatást a negatív emberek, míg az utóbbi hatást a pozitív emberek váltják ki belőlünk.

A negatív emberek pszichikai vámpírok, minden élő felületre rátapadnak, s falánk csecsemő módjára szívják azt, amíg erő van benne, de a plusz, amelyet zsákmányolnak, nem válik tulajdonukká, hanem a minden irányban nyitott lényükön át szétárad belőlük. A negatív, lehúzó, korlátolt, rosszindulatú emberek pszichikai ragályt árasztanak. Ha ilyen ember kerül a környezetünkbe, feladatunk, hogy szóval, példával, gondolat- vagy érzésmuníciókkal gyógyszert kínáljunk nekik. (A szolgálat nem riad vissza a ragálytól sem, de okosan védekezik ellene, nehogy ápolás közben maga az orvos is "leprássá" váljék.)

Vannak azonban esetek, mikor nyilvánvaló, hogy szitába öntünk nektárt. Vannak esetek, amikor megbocsátásunk, teherviselésünk demoralizálja azt, akit felment és megkímél. A gyöngeségek kiszolgálása és alátámasztása éppúgy nem vezet jóra, mint az erőszakos áthangolási törekvések. [...] A kötelezettségünk bárkivel szemben csak addig terjedhet, amíg hasznára lehetünk. Amint azonban legjobb szándékunk és igyekvésünk ellenére azt látjuk, hogy éppen abba hajszoljuk bele, amitől megkímélni szeretnénk, hagyjuk magára! Engedjük el! Kerüljük, mert valami rejtélyes pszichokémiai folyamat mérget termelt ki közöttünk! Ha egy terméketlen, negatív kötés szorosan ránk hurkolódik, akkor bontakozzunk ki belőle erőszak nélkül! Amennyiben felismerésünk, szándékunk helyes, akkor a viszonylat megszűnik látszólag önmagától. Leválik rólunk, mint begyógyult sebről a száraz var. A módszer ez esetben annyiból áll, hogy engedjük mi el az illetőt békességgel. Adjuk fel neheztelésünket, keserűségünket, sérelmeinket, minden várakozásunkat és feltételünket! Lássuk be, hogy együttlétünk nem szövetség, hanem görcs! Ingerültséget termelő kényszer. [...]

Keressük inkább a pozitív emberek társaságát!

A pozitív emberek pszichikai-szellemi elixírrel táplálkoznak. Energiák akkumulálódnak bennük. Fölöslegeik vannak, amelyekből adni tudnak. A pozitív emberek a föld erőforrásai. Bennük gyűlnek össze és általuk cirkulálnak azok az energiakészletek, amelyek megtartják a fényre éhezőket. A pozitív ember sokaknak tud erőt adni anélkül, hogy elgyengülne. Nagyok a bevételei, és egészséges a benső ökonómiája. Az emberekkel való érintkezés számára a természetes anyagcsere szükségletét szolgálja. Ha valaki például derűs, érzelmileg kiegyensúlyozott tud maradni nehéz helyzetekben, hittel és bátorsággal győzi le a megpróbáltatásokat, már pozitívnak számít, mert magatartása erőt áraszt...

Ne feledjük: senki sem érintkezhet rossz következmények nélkül túlnyomórészt negatív emberekkel, mert amint több erőt ad le, mint amennyit felvesz, ő maga is "vámpírrá" s egyúttal lelki hemofiliássá válik.

/Részlet Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája című művéből/