PALÁGYKOMORÓC

Palágykomoróc egykor színmagyar település a mai Ukrajnában, Kárpátalján, Ungvártól 16 kilométerre. Palágy és a mellette fekvő Komoróc egyesítéséből keletkezett. Alapításáról megoszlanak a történészek nézetei. Egyesek szerint Palágyot a régi rómaiak alapították (Terra Palladis), akik időszámításunk első századaiban átkeltek a Felső-Tiszán. Mások szerint a honfoglaló magyarok elszórt telepeket találtak e mocsaras síkvidéken, amely a tatárjárást követően népesedett be. Tény, hogy a község egyike Ung vármegye legrégebbi településeinek. Első hiteles írott bizonyítéknak a község létezésére Szent László donációs levelét tekinthetjük (1077-1095), mely szerint az árpád-házi király fejedelmi ajándékul adományozta azt a Palágyi családnak ("Confesimus Paladi paludem terram Paladis"). Nevének eredetéről szintén megoszlanak a nézetek, tény, hogy a Palágyiak neve évszázadokon keresztül megtalálható a településről szóló forrásokban. A reformáció idejében az új vallás gyorsan terjedt a községben, ezt akkori földesurának, Szalay Ferenc Bereg vármegyei főispánnak, kisvárdai várkapitánynak köszönheti. Az azóta eltelt századokban békésen megéltek egymás mellett a különböző felekezetek - reformátusok, római- és görögkatolikusok, zsidók. A XIX században Palágyon református elemi népiskola, Komorócon pedig görögkatolikus népiskola működött. Még 1940-ben is három kivétellel magyarok lakták. Híres szülöttei között meg kell említeni ifj. Fejér Pált (szül. 1786 január 25-én, Palágyon), aki Vasvári Pálnak, a Márciusi Ifjak vezéralakjának Édesapja volt, valamint Orlay János orvost, pedagógust és magyarságkutatót (1770 - 1829), aki gyógyítója volt a cári családnak, nevelője Gogolnak, de barátjának mondhatta Goethet is.

Palágykomoróc ékessége a falu közepén emelkedő dombon álló, XIII században épült református műemlék templom, amely Kárpátalja egyik legjelentősebb középkori műemléke. Keletkezéséről, történetéről Herczeg Renáta művészettörténész írt nagyszerű tanulmányt 2009-ben. Ebből megtudhatjuk, hogy a pápai tizedjegyzékek korában működő plébánia volt, papja 1334-ben négy, 1335-ben pedig öt garast fizetett. Egy 1462-es birtokegyezségből kiderül, mint Szent Mihálynak szentelt templomot emelték, amely Palágyi Mihály udvarházával szemben állt. Építésének idejét illetően feltételezések vannak csupán, ezek szerint a XIII század második felében épült a Palágyi család kegyúri templomaként, valószínűleg 1250 és 1300 között. Mivel a Palágyi családnak nemcsak gazdaságirányítási udvarháza, hanem kegyúri temploma is állt a településen, ez jelezte a földesúrnak az egyházi életben is betöltött fontos szerepét.

A templom téglafalazású, építésével egy időben készült kifestése is. A XVI században a reformáció terjedésével a templom a reformátusok kezére kerül, akik szentélyét átalakították, a XVII-XVIII században többször is megújították és átépítették a református liturgia rendjének megfelelően. Valószínűleg ekkor meszelték le a templom középkori freskóit is.

A reformáció idején a község földesura Szalay Ferenc beregi főispán és kisvárdai várkapitány volt, aki feleségével, Nagymihályi Margittal együtt lelkes pártfogója volt az alakuló palágyi református gyülekezetnek. Hálából a támogatásért 1575-ben a templom kriptájába temették el Szalay Ferencet. Erről tanúskodik a kriptában talált "Szalay Ferencz 1575" feliratú koporsódeszka és és a templom délnyugati pillérén látható címeres kőtábla, melyen a Szalay család címere díszlik : két összenőtt kar, melyek közül az egyik kardot tart, a másik egy emberi alakot szúr keresztül.

Ugyancsak a templom kriptájába temették 1845-ben gróf Buttler Jánost, aki segítője és jótevője volt a palágyi gyülekezetnek. Erről a Református Parókia 1845 évi hetes sorszámú anyakönyvi bejegyzésében a következő szöveg olvasható: "Május 7. Méltóságos Bardányi Gróf Buttler János Úr Meghalt Dobóruszkán tétetett a Palágyi Református Templom alatti sírboltba, hol nyugodjon békességbe, meghalt csuklásban, volt 73 éves". 1844-ben az Ő kezdeményezésére új, festett, máig látható mennyezetet készítettek. A gróf, miután átállt a református hitre - ennek okáról Mikszáth Kálmán írt nagyszerű, ám a valóságtól messze elrugaszkodott regényt (Különös házasság) - nemcsak a palágyiakat támogatta, de segítette a Ludovika Akadémia építését, valamint a Sárospataki Református Főiskolát is.

Figyelmet érdemel a templom tornya, melynek mind a négy oldalán román kori ikerablakok vannak. A toronysisak galériás, csúcsos, négy fiatoronnyal. Ilyenfajta tornyok építését valószínűleg védelmi szempontok indokolták, hiszen a szentély veszély esetén minden falu menedéke volt. Rendkívül hasonlít a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei csarodai református templomra, minden bizonnyal ugyanazok a mesteremberek építhették. A templom nagyobb méretű restaurálására a XIX. század végén került sor, ekkor készült új toronysisak, és átalakították az ablakokat is.

A templomnak két harangja van, a kisebbik 1651-ből, a nagyobbik 1924-ből való. Ezt a nagyobb harangot özvegy Takács Györgyné adományozta a gyülekezetnek egyetlen fia, Takács Lajos emlékére, aki az első világháborúban halt hősi halált. Az anyai szeretet egyetlen gyermeke holttestét hazahozatta szülőfalujába, az általa állított gránit obeliszk két éve lett teljesen megújítva. Az édesanya által Egry Ferenc kisgejőci harangöntő mesterrel elkészíttetett harang ma is becsülettel szolgálja gyülekezetét. A harangon a következő felirat olvasható : "A világháborúban elesett egyetlen fia, Takács Lajos emlékére öntette Édes anyja özvegy Takács Györgyné. Az élőket hívogatom. A holtakat elsiratom. Ára 10000 korona volt".

Utolsó nagy megújítása  2006-ban kezdődött a Teleki László Alapítvány támogatásával. Ekkor kezdték a falképek feltárását, amelyek növelik a templom különleges értékét. A déli hajófalon feltárt jelenet Krisztust ábrázolja a pokol tornácán, egyik kezében keresztes zászlót tart, másik kezét egy szakállas férfi és egy koronás nő felé nyújtja.

A karzat mellvédjén a Szent László legendát ábrázolják, melyet jobbról balra festettek meg. A  jelenet felső részét a középkori karzat elé fából épített újabb karzat sajnos eltakarja, ennek ellenére felismerhető Szent László páncélos ruházata, a kun harcos alakja, és az őt bárddal megsebesítő leány is. Az északi hajófalon feltárt falfelületen egy szárnyas angyal és egy nimbusszal övezett fej töredéke vált láthatóvá. A festés a XIV. század idejére keltezhető amely a nem sokkal előbb megépült templom kiemelkedő díszét jelenti napjainkban is.

A templomban 2013-ban felavatott emléktábla emlékeztet a palágykomoróci református gyülekezet XX századi meghatározó lelkészére, Nagytiszteletű Nagy Józsefre, aki 47 éven keresztül (1931 - 1978), a Trianon utáni években, az azt követő második világháború, majd a tomboló kommunizmus idején híven szolgálta népét. Az emléktábla készítője Kovács Gabriella sajógalgóci képzőművész, adományozója pedig e sorok írója. A gyülekezet jelenlegi lelkésze Kovács Attila.

A palágykomoróci templom fontos helyet foglal el abban az emlékanyagban, amely lényeges külső részleteiben utal a középkori hagyományokra, szép példája a fatornyok emlékét őrző református templomoknak. Jelentős középkori építészeti alkotás.

/Kiss Béla/