Székely János

TELEMAKHOSZ

Eredj csak, öreg, kiben egykoron

Hőst láttam, minthogy tulokként levágtál

Párszáz jobb sorsra méltó trósz legényt,

Akik pedig csak otthonuk vigyázták;

Kit leleményes névvel illet és

Magasztal majd az eljövendő század,

Mivel valóban leleményesen

Ölettél nőket és szopós pulyákat;

Ki más perébe verted orrodat,

És sátáni, nagy cseleket vetettél,

Meghódítani, porba rontani

A várost, melyet nem te építettél –

Eredj, apám, Odüsszeusz, eredj!

Vidd matrózaid! Lehet, hű cselédek,

De hazatérted óta rémei

A csendre vágyó bús szigetvidéknek.

Zablátlan, vad és korhely öregek.

Hozzád hasonlók – mondod. Lehet. Úgy van.

Segítsenek az örök istenek

Az önként vállalt, véghetetlen útban!

Én nem megyek. „A be nem járt világ

Szegélye úgy fut, ahogy üldözöd.”

Ez is igazság – tisztelem tehát,

De százszorosan igaz és örök

Az én hitem, hogy el sem jutsz soha

A varázslatos, néptelen vidékre,

Mivel ahogy csak lábad ráteszed,

Legott elillan illetetlensége.

Amint rálépsz, a be nem járt világ

Helyén a búst és meguntat találod...

Járjad tehát, míg minden zugait

Titoktalanná, fénytelenné járod!

Eredj tehát! Utálja azt a föld,

Aki nem tud csak látni és tagadni.

De nem csalódik az, aki merész

Önnön mélysége titkait kutatni.

A legnagyobbat lopja tőled el:

Magát rabolja el az Ismeretlen.

Csak én gazdagszom szüntelen, mivel

Az én mélységem kimeríthetetlen.

Szebb ez a táj, amit csak álmodok.

Hűbb alkony száll a képzelt horizontra.

A koholt gálya gyorsabban suhan,

És duzzadóbb az álmodott vitorla.

Az én tengerem kékebb, fényesebb,

És szirénjeim jóval ékesebbek!

Magamból feslő, édes éneket

Kimondhatatlan lágyan énekelnek.

Az én világom törvény nem köti:

Belőlem támad és belém hal vissza.

Magamba néző, fénytelen szemein

Tulajdon fényem százszorozva issza.

Lökesd csak, öreg, tépett csónakod

A tajtékhányó, kormos óceánra!

Én nem megyek. Én itthon maradok.

Hadd zúgjanak a morajló habok:

Az én népemnek joga van királyra!

* Tájékoztató információ:

Székely János (1929 Torda - 1992 Marosvásárhely) erdélyi filozófus, drámaíró, költő,

aki megélt 62 éve alatt számos - hazánkban is bemutatott - drámát,

több kötetnyi verset, kisregényt, novellát és esszét írt.

(Caligula helytartója, Semmi—soha, A nyugati hadtest, A valódi világ… stb.)

Nem tévesztendő össze az 1964-ben született budapesti illetőségű

Esztergomban szolgáló Székely János,

római katolikus teológussal, címzetes püspökkel!

A névazonosság csupán a véletlen műve.