Szórványban...

A KÁRPÁTALJAI REFORMÁTUS EGYHÁZ

A Kárpátaljai Református Egyházkerület három egyházmegyéből áll: beregi, máramaros-ugocsai és ungi. Az ezredfordulón 107 gyülekezetében több mint 60 lelkész szolgált.

Története az első világégést lezáró trianoni döntéssel kezdődött. Kárpátalját elcsatolták az anyaországtól, a református gyülekezeteket pedig elszakították a Magyarországi Református Egyháztól. A csehszlovák állam, melynek része lett Kárpátalja, minden lehetséges eszközzel akadályozta az 1921-ben létrehozott Kárpátaljai Református Egyházkerület működését: államosították az egyházi iskolákat, szlovák nyelven való oktatásra kötelezték a református tanítókat, nehezítették számukra a csehszlovák állampolgárság felvételét, mely nélkül nem lehettek lelkészek, tanárok, a gyülekezeteket semmilyen állami támogatásban nem részesítették. Csehszlovákia sem politikai, sem egyházi értelemben nem adta meg Kárpátaljának a szerződésekben garantált önrendelkezési jogot. Ennek következménye lelkész- és tanárhiány lett, a hitoktatás visszaszorult az iskolákban.

Minden nehézség ellenére mint Magyarországon, mint Kárpátalján óriási missziós munka és ébredés indult. Ebben a Szentlélek munkája mellett a "Baráti Kör" missziós lelkészei vettek részt legnagyobb mértékben. Losoncon Református Teológiai Szemináriumot hoztak létre, Nagyszőllősön Református Árvaházat alapítottak, a hitoktatás visszaszorításának ellensúlyozására "vasárnapi iskolákat" indítottak, folyt a szórványgondozás, megalakult a lelkipásztorok érdekvédelmét szolgáló Lelkészegyesület. A müncheni és a bécsi döntés magyarellenes támadásokat váltott ki a csehszlovák állam részéről. A rendőrség és a hadsereg lelkészeket és tanítókat tartóztatott le, parókiákat dúlt fel. 1939 márciusában a Kárpátaljai Református Egyházkerület visszakerül anyaegyházához. Nem tartott sokáig a békés építőmunka. háborús évek következtek, majd a szovjet megszállás és ateista uralkodás.

A szovjet csapatok bevonulása után pánikszerűen terjedt a félelem és kétségbeesés. A háború idején tevékenykedő mintegy száz lelkész egy része elmenekült, többeket politikai tevékenység vádjával letartóztattak és elítéltek, sokan sohasem tértek haza a fogolytáborokból. A parókiákat elkobozták, a lelkészcsaládokat kilakoltatták, az egyházi iskolákat és templomokat bezárták. 1944 őszén "málenykij robotra" hurcolják a 18 és 55 év közötti magyar férfiakat. Az otthon maradt, főleg idős lelkészeket megfigyelték, róluk adatokat gyűjtöttek és közülük besúgókat szerveztek be. Több lelkészt szovjetellenes propaganda , a szovjethatalom megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával letartóztattak, elítéltek, és volt, akit a KGB börtönében egyszerűen agyonvertek. Ennek az egyházellenes tevékenységnek a következménye volt. hogy a hetvenes évek közepére a lelkészek száma Kárpátalján ötödére csökkent. 1974-ben mindössze húsz lelkész szolgált a megmaradt több, mint nyolcvan református gyülekezetben. Ezekben az időkben a kárpátaljai reformátusságnak az istentiszteletek és a nyilvános temetések jelentették a megtartó erőt. Erre korlátozódott ugyanis a lelkészi tevékenység. Fiatalok oktatásáért, keresztelésért szigorú büntetés járt. A vasárnapi istentiszteletekről besúgók írták jelentéseiket. A hetvenes évek közepétől valamelyest enyhült az állami elnyomás, kétévenként két-két lelkésztanulót képezhettek, amely a kihaló lelkészek pótlására volt elegendő. Így érték el, hogy a kilencvenes évek elejére nem csökkent tovább a lelkészek száma.

1990 új korszak kezdete volt a Kárpátaljai Református Egyház történetében. A kommunista uralom összeomlott. Elviekben mindent megengedtek, amit a szovjethatalom börtönbüntetés terhe mellett tiltott. Megújultak és kinyíltak a bezárt templomok, újak épültek, megindult a hitoktatás, megteltek a templomok, élénk ifjúsági munka kezdődött. A szovjet birodalom felbomlása hatalmas anyagi károkat okozott a lakosságnak, melyet csak növelt Ukrajna kiválása az unióból. Az ország gazdasága összeomlott, fizetőeszköze elértéktelenedett, felütötte fejét a munkanélküliség. Akárcsak az első, majd a második világháború után, ismét megnyilvánult a hit megtartó ereje. Következett az "építkezés" tízéves korszaka.

Az ezredfordulóra már négy Református Líceumot, elemi iskolákat és óvodákat működtet az Egyház minden állami támogatás nélkül. Két szeretetintézményében a Sámuel Alapítványon keresztül árva, testi- és szellemi fogyatékos gyerekeknek biztosítanak családias jellegű nevelést. Megélénkül a missziós tevékenység, amely kiterjed a cigány misszióra (cigány templomok, gyülekezetek, iskolák és nappali foglalkoztatók működnek megyeszerte) és a szenvedélybetegeket mentő misszióra. Az ifjúsági munkában fontos szerepet kapott a hitoktatóképzés és a kántorképzés, nyári táborok szervezése református fiatalok részére. A legkisebb gyerekekkel a Gyermek Evangelizációs Közösség foglalkozik. Tíz év alatt a szolgáló lelkészek száma megduplázódott.

Az elmúlt években sok-sok kihívás elé nézett a Kárpátaljai Református Egyház. A társadalom, az ország gazdasági helyzete egyre csak romlik. A lakosság tűrőképessége a határokat súrolja, a háborús helyzet kiüríti a falvak és városok férfilakosságát. A mozgósításoktól való félelem "elüldözte" otthonaikból a családfenntartó férfiakat. Ilyen sanyarú körülmények között munkálkodik napjainkban is az Egyház. Kárpátalján a magyarság háromnegyed része református. Fogyásával párhuzamosan fogy a reformátusság létszáma is. Az otthon maradt idősek, nők, gyerekek és tehetetlen öregek között nagy szükség van az egyház jelenlétére, ugyanakkor az egyház meg van fosztva annak a lakossági rétegnek a jelenlététől, amely segítené és támogatná ezt a munkát. Félő, nehogy a tanárok és tanítók után a lelkészek is "vándorbotra" kényszerüljenek. A kötelező gyülekezeti munka mellett hétköznapi istentiszteleteket, bibliaórákat, ifjúsági órákat tartanak és hittant oktatnak. Ezért van szükség anyaországi anyagi és lelki-erkölcsi támogatásra. Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház Püspöke erről így beszélt: "A jelenlegi kilátástalanságban a reménysugárt az isteni gondviselésen túl a biztonságérzetet a református testvérközösség adja. Nagyon sokat számít az, hogy a kárpátaljai magyarok tudják azt, hogy van egy anyaország, van egy hazánk, amely keblére ölelhet, ha nagy bajban vagyunk. Jó, hogy van egy Kárpát-medencei Református Közösség, amely kész segíteni. Ez erőt ad, reményt és biztonságot"

/Kiss Béla/